A vándorszínészettől a Nemzeti Színházig

A képek eredeti forrása...  
A Magyar Levelestár sorozatban megjelent, A vándorszínészettől a Nemzeti Színházig című forrásmű illusztrációi találhatók a képgyűjteményben.

Részlet a kötet utószavából:

"... A magyar nyelven játszó, állandó színház tehát nemcsak épületet jelentett, mint azt sokáig és sokan hitték, hanem műsort, játszó személyt, közönséget is. Sőt eszmerendszert, kicsinyben a világról, az emberről alkotott nézetek sajátos metszetét. A Várszínház (az első magyar hivatásos színielőadás helye 1790. október 25-én) külső képében, berendezésében nem sokat változott 1833-ra, amikor három és fél évre magyar színtársulat vette birtokba, nagyrészt a majdani Nemzeti Színház alapító gárdája. Pártolásért is ugyanoda fordulhattak, Pest vármegyéhez, az ország legnagyobb helyhatóságához, és várakozva ugyancsak az országgyűlésre tekinthettek. A több mint négy évtized mégsem múlt el nyomtalanul.

Az 1830-as évekre visszavonhatatlanul eldőlt, hogy a nemzet színházának Pest-Budán kell megépülnie. Kolozsvár, Miskolc, Balatonfüred és más városok játszóhelyei fontosak lehettek, menedékei maradhattak ezután is a vándortársulatoknak, ám az ország szíve ekkor már a Duna partján dobogott, noha a kettős város jogilag 1848-ban lett csak Magyarország fővárosa. Az első nemzedékből egy valaki, Láng Ádám János léphette át "aggszínész"-ként az ígéret földjének küszöbét. Körülötte felnőtt az aktorok újabb nemzedéke. Kelemen László és Kótsi Patkó János kortársait Déryné, Kántorné, Székelyné, Benke József, Megyeri Károly generációja követte, hogy végül Egressy Gábor, Lendvay Márton, Lendvayné Hivatal Anikó, Laborfalvi Róza és a többiek kivívhassák - a megtűrtség, az elfogadás, az első sikerek grádicsait szükségszerűen végigjáró elődök nyomain lépdelve - a színházművészet végleges jogait a romantikus művészetek értékrendszerében. ..."

Kerényi Ferenc

Listák rendezése: Cím szerint  Alkotó szerint  Időrendben  ID szerint