|
Részlet Az erdélyi népművészetek albuma című kötet előszavából:
"Erdély viszontagságos multjából az ősi népéletnek, az épitészetnek, az irodalomnak, a művészetnek kevés emléke maradt a nem kevésbé viszontagságos jelenre. Annál gondosabban kell tehát őriznünk a meglevőket. Hisz az idegent is megragadja a népművészeti emlékeinknek szinpompája, formagazdasága, mennyivel inkább megragadhatja figyelmét annak, akinek bennük nemcsak a szépséget, az eredetiséget, de a magyar nép lelkének, képzeletének, öntudatlan művészi ösztönének megnyilatkozását kell látnia.
Ezek az emlékek alkotják egy nép tulajdonképeni szellemi kincsét, ősi örökségét. Ezeket megmenteni - nemcsak a múlt iránt való kegyelet, hanem a jövő biztosításának egyik föltétele is, ezekhez annál görcsösebben kell ragaszkodnunk, minél sebesebben rohan az élet...
Hisz az uj államalakulatoknak sem céljuk kisebbségi kulturák megsemmisítése. Számottevő többségi politikus szálából gyakran hallunk ezekre vonatkozó elismerő nyilatkozatot. A bukaresti "Parcui Carol"-ban fölépített, eredeti kalotaszegi, torockói, székely házak pedig szimbolumai annak az elismerésnek és szeretetnek, amellyel a megnagyobbodott Románia összkulturája Erdély külömböző népkulturáit magához öleli. A mi kötelességünk tehát azok életképes őserejének, produktiv voltának dokumentumaival előállani."
|