|
Benyó Ildikó: Ars Poetica
Egyszerű, amiért rajzol, fest az ember. A legtömörebben és legszuggesztívebben akarom kifejezni az ember szeretni vágyását és mivel manuálisan tudom legjobban létrehozni, hát festék kell hozzá és ecset. A festőművész, ha megfogalmazza gondolatát, persze egy inspiráló pillanatban, azt látja maga előtt színben és vonalban, nem teljesen konkrétan, de biztos kezével bátran leírja. Ehhez kell társulnia finom, ősi érzékének, hogy véletlen se tévedjen és kompozíció szülessen. Ahhoz már, hogy képpé alakuljon, mindehhez nagy összpontosítás szükséges, mikor fest és ez fárasztó, nehéz munkafolyamat.
Az egyetlen kritérium végül, hogy az emberek hasonlóképpen idézzék fel a gondolatot, mely beléjük hatol és alakítja őket annyira, hogy nem felejtik el. No és ez a tudat az öröm a festő számára. De a titok, a varázslat az a magunkkal való harc eredménye. Harc a színekért, a megismerésért - mintegy beleíródni minden kor mélyébe és előcsalogatni azt a titkot, mely új mások számára - és éppen ebben az újszerűségben válik maradandóvá évszázadokon át. Ezért érdemes sok mindenről lemondani. Az elmélyült munka követeli meg a lemondást.
Nem egészen a hiányérzet „szüli” a nagy művet, a hiányérzet csak létrejön, mert a művész tökéletességre vágyik.
Az emberek azért csodálnak egy képet vagy szobrot, megsejtik benne az alkotót is, a teremtő alkotót, aki nem lehet részese annak a csodának, melyet sokan birtokolnak, részesülnek benne, csak a műalkotás figyelmezteti őket örökké ezekre a szép csodákra.
Az alkotó feléled a műalkotásban és megrendíti a nézőjét, figyeljen önmagára!
Az én hitvallásomban szinte nincs abszolút új a világon, benne szunnyad az ősvilágban minden, csak elő kell hívni újra és újra más formában, alakzatban megmutatni.
A jó művek létrehozásához áldozat kell és az emberek többsége nem tudja meghozni érte az áldozatot. Mindig lesz jó festőművész, akire szüksége van a földi életet élő embernek.
És aki érzi, hogy el tudja mondani fontos gondolatát a világnak, mely által tisztább, erősebb, szebb lesz az emberiség, annak festenie kell! És más vágyairól is le kell mondania, hogy minél teljesebben valósítsa meg „küldetését” melyet az ősszüleitől örökölt.
1988. január
|