Temesi Géza: Természetvédelmi jogi és igazgatási ismeretek : Fenntarthatóság, környezet

I s m e r t e t ő s z ö v e g : "A Fenntarthatóság című előadás (1) bevezető és alapozó ismereteket nyújt a fenntartható fejlődésről, a környezetvédelem és a természetvédelem fogalmának tartalmáról, és a természetvédelmi alapelvekről."
(Forrás: https://termeszetor.eoldal.hu/cikkek/ppt-eloadasok/)

N y e r s v a g y O C R - e s s z ö v e g : Természetvédelmi jogi és igazgatási ismeretek Fenntarthatóság, környezet - természet Fenntartható fejlődés Természetvédelem és környezetvédelem Természetvédelmi alapelvek Dr. Temesi Géza Változó világ Az emberiség korai története nem más, mint küzdelem a fennmaradásért a természet erőivel, az éghajlati feltételekkel és a különféle élőlényekkel szemben. Ezt követte a természet korlátlan használatának (erdőirtás, kőzetek, ásványok kiaknázása, rablógazdálkodás, mértéktelen vadászat, halászat, madarászat, veszélyeztetett védett állatfajok vadászata, természetkárosítás) tendenciája, de hamar megjelenik a természethasznosítás tervezése és a természet védelme is. Az emberiség elkövetkező története pedig valószínűleg nem lesz más, mint küzdelem a környezet, a természet erői, az éghajlati feltételek, a különféle élőlények fennmaradásáért. Ehhez a küzdelemhez, törekvéshez újfajta látás- és gondolkodásmódra van szükség. Az emberi társadalom fejlődése Az ember, az emberiség célja a boldog hosszú élet, vagyis jólétben élni a természet adta kereteken belül, fenntarthatóan. Az emberiség társadalmi, gazdasági, szellemi fejlődése - véges erőforrású térben folyik, amelyben - a természeti erőforrások lehetnek megújulók és nem (vagy igen lassan) megújulók, - de a megújulók (pl. erdő) is kimeríthetőek, ezért fontos a fenntarthatóság rendező elve. A fenntartható fejlődés fogalma A fenntartható fejlődés a jelen szükségleteinek kielégítése anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét a saját szükségleteinek kielégítésében. Le kell küzdeni, meg kell előzni a környezet elhasználódását, a természeti erőforrások túlhasználatát, kimerítését. Nem a természetnek van szüksége ránk, hanem nekünk a természetre, ezért amit a természettel teszünk, azt magunkkal tesszük. A fenntartható fejlődés fogalma Fenntartható fejlődés: társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek rendszere, amely a természeti értékeket megőrzi a jelen és a jövő nemzedékek számára, a természeti erőforrásokat takarékosan és célszerűen használja, ökológiai szempontból hosszú távon biztosítja az életminőség javítását és a biológiai sokféleség megőrzését. A fenntarthatóság A fenntartható növekedés, fenntartható fejlődés fogalmak helyett és mellett a publikációk, tudományos konferenciák a fenntartható gazdálkodás (használat) a fenntartható termelés, az erőforrások fenntartható használata, hasznosítása fogalmakat is alkalmazzák illetve tárgyalják. Az erdészetben hasonló régi fogalom a tartamosság. Fenntartható használat = tartamosság + + természetközeli gazdálkodás, természetkímélő módszerek alkalmazása + + biológiai sokféleség védelme. Globális problémák Napjainkban világviszonylatban egyre szélesebb tudományos, állami és társadalmi köröket foglalkoztat az emberiség jövője, a fenntartható fejlődés és követelményeinek érvényesítése. Az üvegházhatású gázok kibocsátása miatti globális klímaváltozás, az ivóvízbázis védelme és az élelmiszerellátás jövője, valamint a környezetszennyezés és a hulladékkezelés ügye az a néhány fő probléma, amelyek hatékony megoldásának késedelme a Föld természeti környezetét és az emberiség jövőjét is egyre súlyosabban veszélyezteti. Globális problémák A legfontosabb üvegházhatású gáz a CO2, amelynek kibocsátása Földünkön jelentős emelkedést mutat, koncentrációja már-már rekordmagasságú (a kibocsátott CO2 mennyiség mérőszáma az ún. karbon lábnyom). Hazánkban viszont az utóbbi negyedszázadban a széndioxid kibocsátás egyharmadával csökkent, főleg az időszak első felében nem energiapolitikai intézkedések eredményeként, hanem az ipari és a mezőgazdasági termelés rendszerváltás utáni radikális csökkenése, a gazdasági visszaesés miatt. Hasonlóan csökkent átmenetileg a kibocsátás az európai gazdasági válsággal erősen érintett országokban is. Bolygónk legnagyobb környezetszennyezői Kína, az Amerikai Egyesült Államok és India. Az erdők fontos szerepet játszanak a CO2 felhasználásában, sajnos a kitermelés, a trópusi erdőirtások ez ellen hatnak, a felmelegedés pedig az esőerdőket tovább pusztítja. Globális problémák Ma már számtalan civil nemzeti és világszervezet, politikai pártok és tüntető tömegek mellett egyházi közösségek is fellépnek a természeti és a mesterséges környezet védelme érdekében. Ferenc pápa környezetvédelemről, klímaváltozásról szóló „zöld enciklikája” a 2015-ben jelent meg. Az Európai Unió 2030-ig szóló Klima- és energiastratégiáját 2014 októberében fogadták el, ami pozitív üzenet volt a párizsi ENSZ-klímacsúcs számára. 2015 decembere a globális klímaváltozást tárgyaló párizsi világkonferencia jelentős hónapja volt. A Köztársasági Elnöki Hivatalban Környezeti Fenntarthatósági Igazgatóság működik. Eredményt elérni csak nemzetközi és nemzeti összefogással, szigorú szabályozásokkal, állami és társadalmi együttműködéssel lehet. Klímaváltozás Kiotói Jegyzőkönyv - 1997; 2007. évi IV. és LX. törvények; Párizsi Megállapodás 2015; 2016. évi L. törvény Üvegházhatású (káros) gázok kibocsátása (legfontosabb a CO2) Globális felmelegedés Mértékét 2° C alatt kell tartani a változás visszafordíthatósága érdekében. Ehhez a következő évtizedekben a felére, majd nullára kellene csökkenteni a kibocsátást. A sarki - grönlandi jég elolvadásával 7 m-rel nőhet a tengerek - óceánok szintje - ez a tenger- és óceánpartok 70 %-ára lenne hatással. A Föld népességének több mint a fele a tengerek, óceánok melletti 60 km-es sávban él, a nagyvárosok 2/3-a közvetlenül a tengerek, óceánok partján van. Óceánok, tengerek vize felmelegszik, savasodik. Tenni kell, mert 2100-ra 4° C mértékben nőhet a globális átlaghőmérséklet. Fajok veszélyeztetése, tömeges kihalása, élelmiszerhiány, ivóvíz hiány, életfeltételek alapvető negatív változása. A biodiverzitás csökkenése 1965 és 2010 között a szárazföldi védett természeti területek hatszorosra, a tengeri védett természeti területek négyszeresre növekedtek, miközben a biodiverzitás a szárazföldön 40 %-kal, a tengerekben pedig 21 %-kal csökkent. A XXI. század végére a jelenlegi biodiverzitás 2/3-a visszafordíthatatlanul eltűnhet. A bioszféra által nyújtott szolgáltatások értéke a világon termelt nettó nemzeti érték duplája. A fenntarthatóság pillérei A rendelkezésre álló biológiailag produktív földterület adja az eltartóképességet, a biológiai kapacitást, biokapacitást, a fenntartható határértéket, ami fenntartható módon kiaknázható. Korlátos erőforrású térben élünk, az erőforrások iránti kereslet pedig gyorsan növekszik, és ha nem a fenntarthatóságot tekintjük az alapvető rendező elvnek, akkor katasztrófa felé száguldhatunk. A fenntarthatóság 3 pillére az ökológiai pillér (a természeti környezet), a társadalom és a gazdaság. A civilizációnak bele kell férnie a környezetbe, ami csak környezettudatossággal lehetséges. A fenntarthatóság pillérei Fenntartható fejlődés A fenntarthatóság pillérei A katasztrófa iránya A fenntartható fejlődés vázlata Ökológiai lábnyom A Föld kb. 22 %-a biológiailag produktív, ez áll rendelkezésünkre. A rendelkezésre álló biológiailag produktív területen az élet és a kibocsátás földigénye az ökológiai lábnyomunk. Az ökológiai lábnyom kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez. Az ökológiai lábnyom annak a területnek felel meg, amin egy ember fogyasztási javai előállíthatók, és a megtermelt hulladékai eltüntethetők. Példák kerekítve: Föld 2,7 ha, USA 10 ha, EU és Németország 5 ha, Magyarország 3 ha. A Földön 1 főre átlagosan 1,8 ha jut (kapacitás). A természet fogalmának levezetése A természet fogalmán a Földön eddig végbement hosszú folyamatos fejlődés eredményeként, az ember társadalmi tevékenységétől függetlenül kialakult szervezetek, jelenségek, folyamatok, dolgok fejlődéstörténetileg összehangolódott, nagyrészt önszabályozó rendszerét értjük, amelynek két fő része az élettelen és az élő természet. Más megfogalmazásban a természet az élő és az élettelen természeti elemek (növények, gombák, állatok, mikroorganizmusok, víz, levegő, talaj, kőzetek és ásványok, napsütés) bonyolult és kölcsönhatásokban megnyilvánuló, évmilliók óta létező rendszere. A természet A természet ökoszisztémákból áll. Az ökoszisztéma (=ökológiai rendszer) a biocönózis (=élőlény-társulás, életközösség) és a biotóp (=élőhely, élettelen abiotikus természetes környezet) együttese, (kapcsolat)rendszere, azaz biogeocönózis. A biocönózis (=életközösség) ugyanazon az élőhelyen egyidejűleg élő populációk kapcsolatrendszere, valamely biotóp meghatározott társulása, élőlények meghatározott csoportja, amelyet többek között az állandó fajkombináció, az önszabályozó képesség (autoreguláció) és valamely növényfaj dominanciája jellemez. A populáció egyed feletti szerveződési szint, a faj térben és időben együtt élő egyedei, térben és időben együtt élő, fajon belüli szaporodási közösség. A biotóp (=élőhely) a biocönózis által lakott terület, annak környezete. A természet Az ökoszisztémák fennmaradásához biológiai sokféleség (biodiverzitás) szükséges, működésük a biológiai sokféleség csökkenésével károsodik. Példák az ökoszisztémára: mező, erdő, nádas, gyep (füves ökoszisztéma), korallszirtek stb. Természeti terület: olyan földterület, amelyet természetes vagy természetközeli állapotok jellemeznek. Természeti érték: természeti erőforrás (környezeti elemek a mesterséges környezet kivételével), a vadon élő élővilág és élettelen környezete. A környezet fogalmának levezetése A környezet a világ azon része, amelyben élünk és tevékenykedünk, a bioszféra ember által benépesített része. A Föld élővilágának környezete a bioszféra, amely a földkéreg (litoszféra), a vízburok (hidroszféra) és a levegőburok (atmoszféra) élőlények által benépesített része, tehát ahol van élet, és biológiai folyamatok mennek végbe. A bioszféra tulajdonképpen globális ökológiai rendszer, globális ökoszisztéma. A környezet rendszer, a rendszer az elemeinek és a köztük lévő kapcsolatoknak az összessége. Egy konkrét rendszert úgy definiálhatunk, ha felsoroljuk, meghatározzuk elemeit és megadjuk, hogy az elemek között milyen kapcsolatok (hatások és kölcsönhatások) léteznek. A környezet A környezet elemei (a környezeti elemek) a következők: ökoszisztémák alkotói: a) föld, b) víz, c) levegő, d) élővilág, épített (mesterséges) környezet: e) települések, f) infrastruktúrák. Környezet és természet A természet objektív, embertől függetlenül létező, de emberhatású. A környezet viszonylagos, emberfüggő, ember alakította. A környezetvédelem és a természetvédelem - két egymást kiegészítő, - egymásra kölcsönösen ható, - egymást részben átfedő terület. Környezet- és természetvédelem A környezet- és a természetvédelem . Környezet- és természetvédelem . Környezetvédelem és természetvédelem . Környezetvédelem A környezetvédelem a környezeti elemek védelmére irányuló olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelyek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelőző állapot helyreállítása - közhatalmi, társadalmi, tudományos és gazdasági eszközökkel. Természetvédelem A természetvédelem az élő és az élettelen természet: - az élő és élettelen természeti értékek, - a természeti területek, - az ökológiai rendszerek, a tájak, az élőhelyek és a biológiai sokféleség közhatalmi, társadalmi, tudományos és gazdasági eszközökkel történő megóvására irányuló tevékenység. A természet védelmét közvetlenül szolgáló törvények - 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről - 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról - 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról - 2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről A jogalkotásra is kiható természetvédelmi alapelvek - Holisztikus elv (egészre irányuló, teljességre törekvő megközelítés) - Folyamat elv (funkcionális épség biztosítása) - Komplementer elv (egymást kiegészítés) - Elegendő méret elve (területnagyság, populációméret) - Globális szemlélet elve (teljes egészre vonatkozó, átfogó alkalmazási szint) - Fenntarthatóság elve (természet- és tájhasználat) - Használó fizet elv ▪ Károsító többet fizet elv - Állami felelősség és társadalmi együttműködés elve - Elővigyázatosság elve - Nemzetközi együttműködés elve stb. Holisztikus elv A holisztikus elv megállapítja, hogy a természetvédelmet nem szabad pusztán a védetté nyilvánított természeti értékekre és a védett természeti területekre korlátozni. A teljes természeti rendszereket általában kell védelemben részesíteni, ezen belül lehetséges megkülönböztetett védelmi formákat érvényesíteni. Folyamat elv A folyamat elv rögzíti, hogy a természet állapotának a megőrzése nem egy pillanatnyi helyzet konzerválását, hanem a természeti rendszer működésének folyamatosságát kell hogy biztosítsa, tehát célja az ún. funkcionális épség biztosítása. Komplementer elv A komplementer elv azt jelenti, hogy a környezetvédelem és a természetvédelem két egymást kiegészítő terület, amelyeknek a tevékenységét, stratégiáját és intézkedési tervét - a mellérendeltség és egyenrangúság szigorú tiszteletben tartásával - szorosan össze kell hangolni, mert a két terület tevékenysége kölcsönösen hat egymásra. Az elegendő méret elve Az elegendő méret elve értelmében a megóvandó természeti értéknek, területnek elegendő nagyságúnak kell lennie ahhoz, hogy a természeti rendszerek folyamatos működését biztosítsák és a biológiai sokféleség fennmaradásához szükséges populációméret is garantálva legyen. (Példák: erdőrezervátum, vadászterület) A globális szemlélet elve A globális szemlélet elve szerint a természeti rendszerek működésével kapcsolatos elveket a helyi, a regionális és a régiók feletti stratégiákban (minden szinten) egyaránt érvényesíteni kell. A globális és távlati gondolkodásmódnak kell meghatároznia a lokális cselekedeteket. A fenntarthatóság elve A fenntartható természet- és racionális tájhasználat elve rögzíti, hogy a természetvédelmi stratégiáknak törekedniük kell az ésszerű területi arányok meghatározására a humán környezet, a természetgazdálkodás és a védett természeti területek között. A természet erőforrásait olyan módon és mértékben szabad használni, hogy időt és teret engedjünk a megújulásra. Ezzel biztosítható és optimalizálható a természeti erőforrás- és tájhasználat anélkül, hogy a természeti értékek degradálódnának.