|
D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó F á j l n é v : mo_pokjai.jpg B é l y e g k é p : http://keptar.oszk.hu/061300/061343/mo_pokjai_kiskep.jpg F ő c í m : Magyarország pókjai B e s o r o l á s i c í m : Magyarország pókjai S z e r e p : létrehozó B e s o r o l á s i n é v : Bőthe U t ó n é v : Fanni I n v e r t á l a n d ó n é v : N E s e m é n y : felvéve I d ő p o n t : 2019-03-22 E s e m é n y : létrehozva I d ő p o n t : 2015-04-21 D á t u m r a v o n a t k o z ó m e g j e g y z é s : A prezi létrehozásának időpontja. A t í p u s n e v e : prezentáció M e g n e v e z é s : Prezentáció M e g n e v e z é s : Könyvtártudomány - prezentáció M e g n e v e z é s : Prezi A j o g t u l a j d o n o s n e v e : Bőthe Fanni S z e r z ő i j o g i m e g j e g y z é s e k : Nem jogvédett S z e r z ő i j o g i m e g j e g y z é s e k : Nyilvános és újrafelhasználható T é m a k ö r : Biológia, etológia A l t é m a k ö r : Állattan T á r g y s z ó : pók M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : pókalakú M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : csáprágós ízeltlábú M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : potroh M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : kaszáspók M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : ragadozó M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : Magyarország
L E Í R Á S N y e r s v a g y O C R - e s s z ö v e g : Magyarország pókjai
Bajor dárcpók
A bajor darócpók (Segestria bavarica) a pókszabásúak (Arachnida) osztályába, ezen belül a pókok (Araneae) rendjébe és a darócpókfélék családjába tartozó faj. Előfordulása: Dél-európai elterjedésű faj, Magyarországon főleg Sopron és Kőszeg környékén gyakori. Megjelenése: Testhossza 15 milliméter. Fejtora sötét feketésbarna, csáprágóik feketék. Potroha szürke, feketésbarna, olykor lilás árnyalatú foltokkal. Az első folt a potroh hossztengelyében helyezkedik el, a többi párokat alkot, középen világosszürke sávot hagyva szabadon.
Természetvédelmi státusz: Nem szerepel a Vörös listán
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Rend: Pókok
Alrend: Főpókok (Araneomorphae)
Család: Darócpókfélék (Segestriidae)
Nem: Segestria
Faj: S. bavarica
Bikapók
A bikapók (Eresus cinnaberinus) a pókszabásúak (Arachnida) osztályába, a pókok (Araneae) rendjébe és a bikapókfélék (Eresidae) családjába tartozó védett pókfaj
Elnevezésük onnan ered, hogy a hím veszélyhelyzetben fejét leszegi, mint a bika, potrohát pedig felemelve tartja.
Előfordulása:
Száraz sztyepplejtőkön, sziklagyepeken fordul elő. Megjelenése:
Ivari dimorfizmus figyelhető meg náluk. A hím élénk piros potroha négy, négyzet alakban elhelyezkedő fekete pontot visel. A nőstény jóval nagyobb a hímnél, potroha egyszínű fekete. A mérete 7-8 mm.
Életmódja
Néhány cm mély, kibélelt aknában laknak, melynek kijáratához sugárirányban buktató- és fogófonalakat is húznak. A hímek kifejlett állapotban kóborló-vadászó életmódra térnek át. Ezzel magyarázható, hogy élőhelyükön - déli kitettségű, száraz sztyepplejtőkön, sziklagyepeken, - csak portyázó hímekkel találkozhatunk. Erős, hegyes csáprágójuknak köszönhetően kemény páncélú bogarakat (futrinkákat, ganéjtúrót) is zsákmányul ejtenek.
Búvárpók
A búvárpók vagy vízipók (Argyroneta aquatica) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának a pókok (Araneae) rendjéhez, ezen belül a főpókok (Araneomorphae) alrendjéhez és a búvárpókok (Cybaeidae) családhoz tartozó Argyroneta nem egyetlen faja.
A vízipók fejtora sötétbarna, potroha szürke színű. A nőstény fejtorának hasi oldalát és egész potrohát ezüstösen csillogó levegőréteg borítja, a hím potrohának hátán ez a réteg hiányzik. A hím 10-15 milliméteres testhosszúságával lényegesen nagyobb termetű, mint a nőstény, amely csak 8-9 milliméter.
Életmódja:
A vízipók az egyetlen pókfaj, amely egész életében víz alatt él. Az állat növényekkel sűrűn benőtt, különböző méretű állóvizek lakója. Leggyakrabban lápos tavakban, vizesárkokban, alkalomadtán halastavakban található. A vízipók levegővel töltött tágas harangot létesít a víz alatt. Finom, kettős szőrzete lehetővé teszi, hogy a víz felszínéről levegőbuborékokat vigyen a víz alá. Vízszintes hálószövedéket készít a vízinövények között, és vezetőfonalat is sző a víz felszínéig.
Szaporodása:
A petékből kikelő fiatal pókok két év alatt érik el végleges testhosszúságukat, ekkor válnak ivaréretté.
Kultúrában:
A búvárpók az egyik főszereplője a közkedvelt, Vízipók-csodapók című mára legendává vált magyar rajzfilmsorozatnak (1975-1981).
Házi kaszáspók
A házi kaszáspók (Phalangium opilio) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának a kaszáspókok (Opiliones) rendjébe, ezen belül a Phalangiidae családjába tartozó faj
Előfordulása:
A házi kaszáspók elterjedési területe egész Európa, Szibéria és Ázsia nagy része, dél felé Észak-Afrikáig. Észak-Amerikába és Új-Zélandra betelepítették. Az állat rendszeresen előfordul, helyenként gyakori. Egyaránt megtalálható természetes és emberlakta környezetben is.
Életmódja:
A házi kaszáspók nyáron és ősszel gyakran előfordul füveken, fákon és bokrokon. Városokban a házak falán is megtalálható. Tápláléka korhadó növényi részek és elhalt állatok.
Szaporodása
Párosodás után a nőstény a talajba vagy fák kérge alá rakja petéit. Több kaszáspók fajnál előfordul, hogy a peték lerakása után a hím velük marad és védelmezi, tisztogatja őket. Májustól novemberig találkozhatunk fiatal kaszáspókokkal.
Karéjos Keresztespók
Á karéjos keresztespók (Argiope lobata) a keresztespókok családjába (Araneidae) tartozik. Hazánk 15 védett pókfajainak egyike.
Alkata az ismert darázspókéhoz hasonló, ám nőstényének különleges potroh karéjozottsága összetéveszthetetlenné teszi a többi európai pókfajjal szemben. Hímje - melynek karéjozatlan potroha nyúlánk alakú - csupán 4-5 mm-re nő meg. A nőstény ezzel szemben a 18-20 mm-t is eléri. Színük a háti oldalon általában sárgás fehér, a hasi oldal sárgás barna, körkörösen apró világos foltozottsággal. Olykor egész testük ezüstösen csillogó.
Elterjedésének északi határa a Kárpát-medence homokpusztáiig nyúlik ennek a tipikus a dél-európai pókfajnak.
Életmód
Annak ellenére, hogy ragadozók, változatos életmódot folytatnak. Az esetek többségében a zsákmányszerzési módjuk meghatározza, hogy mit ejthetnek el. így a hálókészítő pókok ritkán kapnak el hernyót, és a karoló pókok (akik lecsapnak az áldozatukra) gyakrabban fognak maguknak méhet és pillangót, mint más rovart. Egyes fajok kizárólag egyetlen élőlényre vadásznak, mint például a kalózpókok, amelyek más pókokat fogyasztanak. A Bolas (labdás) pókok szexferomonokat termelnek, hogy hím molylepkéket foghassanak maguknak.
Vadászati technikák
A karolópókok, az álcázás mesterei lesből támadnak.
Várakozás az áldozatra, Nephila inaurata Sok pók faj létezik, és ezek vadászati stratégiája is eltérő. Ennek ellenére mindegy, hogy rovart, halat, kisebb emlősöket, vagy madarat tekintenek zsákmánynak, az biztos, hogy ha kapcsolatba kerülnek, a pók marni fog.
A harapás először is fájdalmat és mechanikai roncsolódást okoz a szövetekben, ami, minél nagyobb a pók, annál súlyosabb. Másodsorban mérget is befecskendezhetnek a csáprágókon keresztül. Az özvegypókok idegmérget fecskendeznek be, ami szétterjedve a szervezetben befolyásolja az életfunkciókat. Megint más mérgek a harapás közelében lévő szövetek elhalásához vezetnek. A barna remetepók által termelt nekrotoxin a sejthártyák degradálódását idézik elő. A nagyobb testű áldozatok, amelyek nem pusztulnak el a csípés után, még hosszú ideig viselni fogják a testükön a harapás jegyeit: a nagyméretű léziós nyomokat.
Habár a pókok többsége nem folytat növényevő életmódot, egyes fajok növényekkel is táplálkoznak, illetve némelyek, mint az Anyphaenidae, Corinnidae, Clubionidae, Thomisidae és a Salticidae családok tagjai, növényi nektárt is fogyasztanak.
Viráglakó karólópók
A viráglakó karolópók (Misumena vatia) a karolópókfélék (Thomisidae) családjába tartozó pókfaj. Az északi félteke lakója, Európában Izland kivételével mindenfelé megtalálható. Napsütötte réteken, virágos kertekben, erdőszegélyeken fordul elő; kedveli az aranyvessző-fajokat (Solidago spp.). A virágokra szálló vagy lépkedő rovarok ragadozói. Mivel gyakori zsákmányállata a házi méh, ezért az egyedüli magyarországi pókfaj, amit kártevőként tartanak számon.
Jellemzői:
- Erős ivari dimorfizmus jellemzi őket: a nőstény 8-10 mm, a hím mindössze 3-4 mm hosszú.
- Az elő test és az utótest széles, kerekded, dorzoventrálisan kissé lapított.
- Az apró szemek a fejtor elülső peremén, két sorban állnak. A karolópókfélékre jellemző módon az első két pár láb hosszabb a harmadik és a negyedik párnál.
- A hímek lábai arányaiban hosszabbak, az utótest alakja elnyújtott, nem kiszélesedő, mint a nőstényeknél.
- A rájuk jellemző várakozó testtartásban lábait széttárja, ilyenkor elnyújtott ellipszisbe lehet alakját rajzolni.
Színe:
Faj színe, mintázata igen változatos lehet. Az alapszín többnyire fehér, lilás vagy szürkés erezettséggel. Az előtest szélein sötétebb sáv figyelhető meg, ami az oldalaira is lehúzódik. Az utótest háti oldala leggyakrabban egyszínű, a hát és az oldal peremén gyakran piros, szakadozott sáv követi az utótest hátrafelé háromszög alakban kiszélesedő alakját. Előfordul, hogy az utótest felszínén, a középvonallal és a testszéllel párhuzamosan is végigfut egy halvány piros sáv.
A nőstények alapszíne sárga is lehet, a mintázat akkor is hasonlóan alakul. A hímek előteste és első két pár lába egészen sötét, akár fekete, utótestük a fehér-sárga közötti palettán mozog, mintázatukban a piros középsáv fejlett.
Színváltoztatásra képesek, ezt folyékony sárga festékanyag kiválasztásával érik el. A fehér színű virágon található pókok pigmentje mélyebb rétegekbe szállítódik, így a belső, fehér guaninnal telt mirigyek válnak láthatóvá. A sárga színre való átállás hosszabb időt vesz igénybe, mivel ilyenkor először a sárga festékanyag termelésére van szükség. A virághoz (pl. aranyvessző) alkalmazkodott színű pók emberi szemmel nehezen észrevehető.
A színváltás fehérből sárgába 10-25 napig, a fordított irányba mintegy 6 napig tart. A sárga festékanyag kinureninből és 3-hidroxikinureninből áll.
Virágokon élve ragadozó életmódot folytatnak az oda szálló vagy mászó rovarokat fogyasztják. Nyár elején párzanak. A jóval kisebb méretű hímek virágról virágra mászva keresik a nőstényeket, ami nem veszélytelen, ezért gyakran látni egy vagy több lábát elvesztett hím példányt. Ha megtalálja a nőstényt, a feje fölött az utótestéhez (opisthosoma) mászva, tapogatólábait (pedipalpus) beillesztve megtermékenyíti a nőstényt. A selymes kokonokat a virágtól távol rejti el. A kis pókok őszre elérik az 5 mm-es méretet, a telet a talajon töltik. Utolsó vedlésük a következő év májusában van.
Viráglakó karolópók méhet zsákmányol
Szövőmirigy
A fonószemölcsöket leszámítva a hasi rész nem tartalmaz egyéb függeléket.
A fonószemölcsök egytől négy (általában három) egységből felépülő mozgatható nyúlványok, számuk 2 és 8 között változik. A fonószemölcsökön különböző szövőcsévék találhatók, melyek a szövőmirigyek által termelt fehérjeváladékot keverik össze. A keverék összeállítása határozza meg a pókfonal fizikai tulajdonságait. A kerekhálós pókok (Araneoidea) képesek ragadós fonalak előállítására is. Ide tartoznak az általunk is jól ismert keresztespókok, törpepókok és vitorláspókok is. Egyes keresztespókok a tipikus kerekháló helyett egy fonálon ragadós labdacsot lengetnek, lasszóként használva fogják el a kiszemelt zsákmányt.
Pókháló
Nephila clavata hálójában
Egyes pókok tölcsér alakú, míg mások spirális, kerek alakú hálót szőnek. Maga a háló lehet ragadós, illetve bolyhos-vattaszerű. A hálók többsége a vertikális, míg kisebb hányada a horizontális síkban feszül ki. A vízszintesen kifeszített hálók felett szabálytalan gubancokat lehet találni. Ennek célja nem más, mint a repülő rovaroknak a lenti hálóba való juttatása, továbbá védi a pókot a levegőből lecsapó ragadozóktól, mint például a madaraktól.
Miután a háló elkészül, a pók a hálón vagy annak közelében várakozik, hogy egy rovar beleessen. A becsapódást a hálón tovaterjedő rezgések lévén észleli.
Nem minden pók használ hálót a zsákmány elejtéséhez. Egyesek jól elrejtett járatukból előtörve csapnak le áldozatukra, míg mások, mint a farkaspók, lerohanják azt. A hálóvető pókok a kettőt egyesítik. Ez a pók kis hálót sző, amelyet az elülső lábai között kifeszít. Ezután várja, hogy leendő zsákmánya elhaladjon mellette, majd hirtelen rádobja azt. A vízi pók nem a préda elfogására használja hálóját, hanem azt módosítva búvárharangot készít belőle.
Vadászó pókok
Egy hangyautánzó pók
Farkaspók, egy aktív vadász
Egyes pókok egyáltalán nem készítenek hálót a zsákmány elfogásához. Például:
Brazil vándorpók Barna remetepók Ugrópókok Lynx pókok Farkaspókok Bérgyilkos pókok
Lesből támadó pókok
Néhányan becserkészik a prédát (Bolas pókok), és ragadós végű selyemfonállal ejtik azt el. Mások, mint például a karoló pókok egy rovarok által sűrűn látogatott helyen várakoznak, és közvetlenül csapnak le áldozatukra. D o k u m e n t u m n y e l v e : magyar K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : T K: Őshonos állataink U R L : http://dka.oszk.hu/061100/061105 A f o r m á t u m n e v e : Prezi prezentáció O l d a l a k s z á m a : 33 M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N A f o r m á t u m n e v e : PDF dokumentum O l d a l a k s z á m a : 34 M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 770x433 pixel L e g j o b b f e l b o n t á s : 140 DPI S z í n : színes T ö m ö r í t é s m i n ő s é g e : közepesen tömörített A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás A f e l d o l g o z ó n e v e : Nagy Zsuzsanna |