Képaláírás: Vadszőlő-friz őszies levélszínekben
A stencílfestés

Ismertető szöveg: "Végre a faldíszítésre nézve csak annyit mondhatunk, hogy most, mikor hála a jó Ízlés Istenének, az agyonmintázott falaktól megint visszatérnek a nemes pompéji és etruszk ízlés mintázatlan, sima falaihoz, melyeknek egyedüli dísze csak a tetőnél levő homloksáv (friese), ezt a frieset szépen elkészíthetim valaki stencil-festéssel úgy, hogy a tapéta-kereskedőktől vesz egy hengert az igen olcsó úgynevezett béléspapirból (amelyet arra használnak, hogy az újonnan épült házakat ideiglenesen, egy-két évre kitapétázzák vele, hogy a falból kiszivárgó salétrom a szebb tapétát ne tegye tönkre), erre aztán fest valami nagyvonalú, merész rajzu mintát, például nagy legyező pálmaleveleket, lefutó repkény vagy vadszőlő indákat, kék sásliliomokat, szóval valami olyant, ami nem aprólékos hatású, hanem bizonyos távolságból is jól látható. A mostani divat szerint a friese széles, néha félméternél is szélesebb, ami arra való, hogy a képeket ne lehessen a régi, kétségbeejtő magasságra aggatni. Ha másképp nem tudunk szép friese-mintához jutni, a tapétakereskedők minden évben eladják a maradék darabjaikat; elég ha csak egy métert veszünk is valami rózsafüzéres, virágkosaras, pávás, fecskés, almavirágos vagy más szép mintájú frieseből és olyan szépet alkothatunk, mintha híres, drága díszítő kárpitozta volna a szobánkat. A friese alatt azután lehet a fal akár szintén az egyszínű (krém, vízzöld, villanykék, gyöngyszürke, terracotta, pompéji rózsaszín, mohzöld) béléspapirral bevonva, akár pedig az új, higiénikus falfestékkel bemeszelve, amely a falat olyan szép síkossá teszi, mint a márvány és minden művészi hatású, pasztel-színben kapható."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15300/15364/15364.pdf)