Képaláírás: Másik ismert neve: Imádkozó sáska. Latin neve: Mantis religiosa. A sáskákhoz semmi köze, legközelebbi rokonaik a csótányok és a termeszek.

Ismertető szöveg: Az imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a rovarok (Insecta) osztályába és a fogólábúak (Mantodea) rendjébe tartozó faj (magyar nevével ellentétben tehát valójában nem sáska). A Mantis szó jóst jelent, s a Theokritosz által leírt "mantis ha kalamaia" kifejezést is erre vonatkozik, ami tulajdonképpen a nádszálakban ülő jóst, látnokot jelent. Az arab kultúrában azt tartják róla, hogy kezeivel Mekka felé mutat. Magyarországon védelem alatt áll. A 6-7 cm hosszú nőstény zömökebb, nagyobb; potroha felduzzad a benne rejlő petéktől, a hím mindig karcsú, 4-5 cm hosszú. Jól felismerhető hosszú nyakáról és jellegzetesen meghajlított első lábairól, amelyek tüskések és igazi fogókészüléket alkotnak. Leggyakrabban zöldes vagy barnás színű: valójában az élőhelyén található növényzet uralkodó színétől függően a zöld és barna szín között sokféle árnyalatban előfordul (mákföldön élő példányok például halványsárgák vagy sárgásbarnák, míg a bokros területeken élők élénkzöldek lehetnek). Alakjának és testtartásának köszönhetően jól beleolvad a környezetébe. Táplálékuk elsősorban röpképes rovarokból áll - nagy étvágyú, kíméletlen ragadozó, megfigyelték, hogy a rovarok mellett kisebb gyíkokat, kígyókat, madarakat és apró emlősöket is elfogyaszt.[1] Gyakran mozdulatlanná meredve, lesből támad (bár ilyenkor néha az is előfordul, hogy hosszú lábain "hintázni" kezd, hogy áldozata szélfútta falevélnek higgye), de előfordul az is, hogy óvatosan megközelíti áldozatát, majd ráveti magát. Mindkét esetben fogólábaival ragadja meg a zsákmányt. Számottevő ivari dimorfizmus nincsen, eltekintve attól, hogy a hímek átlagmérete kisebb, mint a nőstényeké. A párosodás nyár végén történik, a frissen kikelt állatok nagyon hasonlítanak a kifejlett imádkozó sáskára (de kisebbek és szárnyatlanok): kifejléssel növekednek. A nőstény felfalhatja hímet párzás után (kannibalizmus), de akár a nemi aktus közben is (a hím gyakran akkor is folytatja a párzást, ha feje vagy más testrészei már hiányoznak). Az imádkozó sáska gyakran megtalálható a meleg száraz, bokros-füves területeken, nagyon kedveli a dombvidékek déli fekvésű, napsütötte, de nem kopár oldalait. Megtalálható Közép-Európában, így hazánkban is, számos alfaja azonban szinte valamennyi kontinensen előfordul. (Forrás: Wikipédia)