Képaláírás: Két balkáni harkály (Dendrocopos syriacus) egy fenyőágon. (Először sikerült két példányt egy látómezben fotóznom.) - A képen a jobb felső kitárja szárnyait, éppen elrugaszkodott az ágról. Itt látható, hogy milyen szép fekete-fehér (pepita) legyező lesz a szárnytollaiból repülés közben!

Ismertető szöveg: A harkályfélék (Picidae) a madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe tartozó családja. 28 nem és 214 faj tartozik a családba. A családhoz tartozó fajok világszerte megtalálhatóak, kivéve az Ausztrália Új-Zéland, Madagaszkár és a szélsőséges sarkvidékek kivéve. A legtöbb faj erdei élőhelyeken él, bár néhány faj fátlan területeken, sziklás domboldalakon és a sivatagokban is megtalálható. Jellemző magyarországi képviselői, a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) és más fakopáncs- (más néven tarkaharkály-) (Dendrocopos) fajok, a zöld küllő (Picus virirdis), a fekete harkály (Dryocopus martius) és a nyaktekercs (Jynx torquilla). A legkisebb a Picumnus aurifrons 8 centiméter, testtömege 7 gramm. A legnagyobb a már kihalt császárharkály (Campephilus imperialis) volt, átlagos 58 centiméteres hosszával és valószínűleg több mint 600 grammos tömegével. A harkályok vetélőujja és erőteljes, a test súlyát alátámasztó kemény tollú farktollai lehetővé teszik a függőleges fatörzseken való mozgást. Vésőszerű csőrükkel vájják ki a fa kérgét, és hosszan kiölthető nyelvükkel húzzák ki alóla az élősködőket. (Forrás: Wikipédia)