Képaláírás: A nemes korall egy ága, nagyítva

Ismertető szöveg: "A nemes korall (Corallium rubrum Lám., Lásd XXIV. tábla, 15. ábra) 20-30 cm. nagy; elágazó telepe leginkább 80-200 méternyi mélységben tenyészik. Különösen Eszak-Afrika partvidékén, az algíri és tuniszi partok, továbbá Szardínia, Korzika, Sziczilia partvidékei híresek koralltelepjeikről. Ezeken kívül található a Nápolyi-öbölben, a Baleari és Joni, sőt a Zöldfoki szigetek körül is. A telep tengelyi része meszesedik el, mig kéregrésze lágy, puha marad. Ebben ülnek az egyes kis, fehérszinü polypok. A korall vázának a szine piros, különböző árnyalatokkal; tartalmaz Watting elemzése szerint: 82-5 rész szénsavas meszet, 3-5 rósz szénsavas magnesiát, 775 rész különböző szerves anyagot és 4'25 rész vasoxydot, amely anyag adja különben a telep vörös színét. Már ősidőktől fogva ismert és nagyrabecsült a nemes korall, melynek vázát klaris néven ékszerekül stb. dolgoznak fel. Régente porrá törve "corallium rubrum praeparatum" néven ismert gyógyító szer volt, jelenleg azonban legfeljebb fogporul használják. Nehéz fakereszten megerősített fonalhálóval halászszák, úgy, hogy a hálót a tenger fenekén végighúzzák. A halászás leginkább az olaszok mestersége. Híresek a Nápoly mellett fekvő Torre del Greco-ból származó halászok. Evenként 500 hajó foglalkozik korallhalászással; az évi mennyiség 50000 kgr.-ra, 3 millió forint értékre tehető, 1 kgr.-t 25-40 írttal számítva. A spanyol halászok évenként mintegy 12000 kgr. korallt szednek össze. A nyers korallt különösen Genuában, Livornóban, Nápolyban és Marseilleben dolgozzák fel és készítenek belőle gyöngyöket vagy más ékszereket. A nyers korall a kereskedésben többféle néven szerepel. így az ékszerül használhatót "roba fina", a használhatatlanokat "roba morta", a törmeléket "rica-duto", a hulladékot "taglietto" és végül az elhalványodottakat "sbianchito" néven ismerik. "
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_1.pdf)