Képaláírás: Egy Salpa vázlatos képe
k. kopoltyú; - mu. izmok; - g. idegducz; - d. összegomolyodott bélcső (nucleus); - d. szív; - ma. azon hely, hol a telephez nőtt; - a nyilak a víz irányát jelölik.

Ismertető szöveg: "Salpa-formájúák (Thaliacea) szabadon úszó, hengeretestű vagy hordó-alakú zsákállatok, melyek élhetnek egyenként vagy telepekben, de száj- és aborális-nyilásuk mindig a test két ellenkező végén talátható. Ide tartoznak a Salpák és a Doliolumok.
A Salpáknál megkülönböztetünk kétféle nemzedéket. Az egyik nagyobb, egyedül él és petéket nem produkál. Ezt nevezzük magános (solitaria) Salpának. Ha ez teljesen kifejlődött, akkor kopoltyúzacskójából oldali bimbó nő ki, amelyen azután egymás után apróbb bimbók egész sorozata fejlődik. Mindegyik bimbóból külön-külön egyén fejlődik, csakhogy ezen egyének együtt maradnak, és így a maguk összeségükben az ú. n. lánczos Salpát (Catenulata) alkotják. Ezen egyének hoznak azután petéket létre, amelyekből fejlődnek a magányos Salpák. A szaporodás ezen módját, midőn különböző alakú és értékű nemzedékek egymással váltakoznak, ivadékcserének, nemzedékváltozásnak (metagenesis) nevezzük. A Salpák nemzedék-változását először Chamisso A. költő észlelte 1819-ben. Azelőtt e kétféle Salpának összetartozását nem ismerték, azért ugyanazon faj kétféle alakját külön fajnak tartották és nevezték, mint pl. a Földközi-tengerben igen közönséges faj magános alakját Salpa maxima Forsk., lánczos alakját pedig S. africana Forsk. néven jelölték. A Salpák izomzata szabálytalan izomövekböl áll; belső szerveik (bél, sz ív stb.) élénk színezetű csomóvá gömbölyödik össze, amely nucleusnak nevezett rész azután áttetsző köpönyegükön át akárhány fajnál különböző színben fénylik."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_1.pdf)