Képaláírás: A fogas süllő

Ismertető szöveg: "A fogas süllő (Lucioperca sandra Cuv.) kettős, különvált szürkés-szinű hátsörény-úszója van, melyeken az egyes sugarak közeiben levő sötét foltok több sorba rendezkednek; hegyes, ragadozó fogakkal. Teste nyúlánk. Szája csúcsba nyíló. Háta zöldesszürke, hasa felé ezüstbe húzódó; oldalain sötétebb felhős foltokkal diszítve; úszói sárgásak. Hossza 50-100 cm. 10 kgr. súlyt is elérhet. Hazánk nagyobb folyóiban, a Balatonban nem ritka, azonkívül előfordul Németországban, különösen az Elbeés az Oderaviz környékén. Az 1 kgr.-nál súlyosabbat nevezik fogasnak. "A fogas-süllő igazi ragadozó-hal, mely a folyókban mindenre ráveti magát, amit legyőzhet; még saját faját sem kímélvén meg, elnyeli az apróbb vizi-vadat, a vizi-patkányt, szóval mindent, ami él és mozog. Rendkívül sebes és ügyes úszó. Épen a táplálékban való telhetetlensége hozza magával, hogy a folyóban élőnek húsa nem oly tiszta izü, mint a Balaton föhaláé, mely túlnyomóan a sugár-kardossal és a küsz-fajokkai táplálkozik; innen van az is, hogy a Balaton fogas-süllője rendszerint seregben jár, úgy mint t. i. a kardos és küsz seregeit üldözve követi; különösen télen a jég alatt jár össze, úgy, hogy ha a halászok csapása véletlenül jól talál, az eredmény roppant nagy; a táplálék bősége okozza azt is, hogy a balatoni hal a folyóbelinél hasasabb. Az ifjú alaknak kíméletlen pusztítása (a bérlök apraját a halzsir-üstbe vetik) oka annak, hogy a faj érezhetően megfogyott." (Hermán.) Elsőrendű húsa fehér és pompásan foszló. Április és május hóban ivik. "
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_1.pdf)