Képaláírás: A pehelykacsa

Ismertető szöveg: "Egyike a legnevezetesebb és leghasznosabb bukdácsoló kacsáknak a pehely- vagy a dunna-kacsa (Somateria mollissima L.), melynek hazája tulajdonképen az északi tengervidék; kemény telek alkalmával a délibb vidékeket is felkeresi és ilyenkor néha Magyarországba is ellátogat. Csőrének töve mindkét oldalon a homlokra felnyúló, csupasz és hegyes nyúlványnyal fedett. E madárfaj tojója, gúnárja - mint omithologusunk Hermán Ottó "Az északi madárhegyek tájáról" irt nagyszabású munkájában irja - majdnem lúd-nagyságú; a tojó barna és sötéten hintett szinezetü; a gúnáron a fehér szin az uralkodó; van rajta bársonyfekete, pofáján tengerzöld is. A fejtető, szemvonás, has, fark, szárny fekete; háta, nyaka, begye, szárnyfedői fehérek; így messze kirí, és könnyen tűnik föl; határozottan kacsa-alkatú. Kizárólag az északi tengereken él s nagyhirü, mert tőle való a legfinomabb pehely, az ágytöltelékek legbecsesebbje. A dunna-kacsa fészkelés szerint leginkább a halomszigetség (Hóim) madara, szereti a barlangot s épen ezen a réven jutott ahhoz, hogy az észak lakói reá alapítsák pehelygazdaságukat.
A dunna-kacsa elterjedése a földgömb északi részére esik; legdélibb költő helye a Németországhoz tartozó északnyugoti szigetségre, névleg Sylt-szigetre s az ezzel északi szélesség szerint egy vonalba vágó dán - szigetekre esik. Grönland lakóira sok tekintetben az, ami Európa bizonyos hegyi lakóira nézve a juh: húsa fötáplálék, tollas bőréből készül a legmelegebb ruházat; tojása ismét fontos, mert jó eledel; pelyhe, amelylyel fészkét béleli, rendkívül becses, keresett ágyneműt szolgáltat, tehát a világkereskedelemben forgó, biztos értékű árú. A madár igy nemcsak a megélhetésnek, hanem a vagyonosodásnak is egyik legfőbb forrása. ..."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_1.pdf