Képaláírás: A hangos kakuk

Ismertető szöveg: "A kakuk-félék (Cuculidae) több mint 100 faja leginkább a keleti félgömb tropikus vidékein honos. Középhosszúságú csőrük vége kissé hajlott, a rovarok megfogására alkalmas; nyelvük rövid; kerek orrlyukaik megvastagodott szegélyüek; szárnyaik többnyire hosszúak, 10-9 elsőrendű és 9-13 másodrendű evezötollal. Hosszú farkuk vagy lépcsőzetesen ékidomú, vagy lekerített; lábaik vetélő-ujjúak. Ezen általában igen hasznos rovarpusztító csoportból hazánkban csak a hangos lakuk (Cuculus canorus L., XVI. tábla, 7. ábra) él. Háta hamúszürke; hasa, lábszárai fehérek, barna-szinü hullámos harántsavókkal, evező- és fehérfoltos kormánytollai feketék csőre, és lábai sárgák. Fiatalokat, melyek vöröses-szinüek, farkukon feketeszinü harántszalagokkal, azelőtt külön faj gyanánt (C. rufus Bechst.) írták le. Hossza 37, szárnyhossza 19, farkhossza 17, vagyis gerle-nagyságú. Hazája Európa, Ázsia és Afrika. Költözködö-madár. Magyarországban áprilistól szeptemberig található és erdeinkben a rovaroknak megfizethetetlen pusztítója. Különösen a szőrös búcsújáró hernyókat szereti. A kakuknak ismeretes tulajdonsága, hogy fészket nem épít és tojásait kiköltés végett kénytelen egyenként más madarak fészkeibe tenni, még pedig olyanokéba, melyek szintén rovarevök. Oka ennek az, hogy tojásai nem egyszerre, hanem 6-8 napi időközökben érnek meg, amiért azokat nem tudhatja megfelelő módon kikölteni. Mintegy 100 olyan madárfaj ismeretes, melyek abban a megtiszteltetésben részesülnek, hogy fészkükben kakuktojást találhatnak és saját tojásaikkal együtt kikölthetnek. E madarak tojásai ugyanis jobbadán hasonló színűek és nagyságúak. Ilyenek különösen a poszáták, barázdabillegetők, nádi verebek stb. A tojó kakuk, ha csak lehetséges, az illető madár fészkébe ül, de szükség esetén a fű közé rakja tojását és csak azután csőrébe fogva viszi a meghatározott fészekbe. Maga a tojás verébtojásnál alig nagyobb. A fiatal, fészeklakó kakuk telhetetlen, nagyevö, mostoha testvérei elöl megeszik mindent, úgy, hogy költő anyja alig képes őt etetni. Sárga, torkos száját folyton nyitva tartja; emellett rendkívül gyorsan fejlődik, különösen vállizmai hatalmasak úgy, hogy testvéreit, melyek kevés eledelt kapva, nemcsak fejlődésükben visszamaradnak, hanem még a fészekből akárhányszor ki is dobja őket. Fogságban könnyen megszelídül. Olasz- és Görögországban konyhákban tartják. A kakuk a mitológiában is szerepel. Régi görögöknél meleg időjárás bekövetkezésének, a tavasznak hirdetője ; a Héra kormánypálczáján ül és kiáltása - mint olyan állaté, mely mindent tud -, jó jel a házasulandóknak. A nép embere pedig, amint tavaszszal az első kiáltását meghallja, zsebébe nyúl és pénzét megcsörgetve kérdi: meddig élek még ? "
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_1.pdf)