Képaláírás: A hattyu csontváza. S. a tarajos mellcsont; - K. hollóorrcsont; - C. kulcscsont; - H- felkarcsont; - W. kézizület; - t. hüvelyk; - m. kézközépcsont; - Z. második kézujj; - z- harmadik kézujj; - V. medenczeöv; - Q. farkcsigolyák.

Ismertető szöveg: "Hattyú-félék (Cygnidae). Nyakuk igen hosszú, csőrük a mellfelé nem keskenyebb és legalább olyan hosszú, mint fejők. Csőrük töve különben magasabb, mint széles. Csüdjük a középső ujjnál rövidebb. Hátsó ujjuk lelógó, bőrlebeny nélkül. Tíz élő faja jobbadán a keleti félgömb északi és déli vidékein tartózkodik. Hatalmas madarak, melyek nyakukat hátraszegve, szárnyaikat megemelve, büszke tartással és mozdulatokkal úszkálnak a vízben, amiért egyesek a parkok tavainak elkerülhetetlen díszei. Kitünően úszkálnak, de a szárazon annál ügyetlenebbül mozognak. Különösen növényi részekből és csak kisebb részben vizi állatokkal táplálkoznak. Páronként élnek. Fészekalja 6-8 eröshéjú tojás, melyekből a fészekhagyó kicsinyek 35-42 nap alatt bújnak ki. A régi görögöknél Heliosnak, a Nap istenének volt a szent madara. Általában némáknak hitték és tartották őket, csak haláluk bekövetkezését érezvén, szólaltak meg. Innét nevezik a költők utolsó dalát, munkáját "hattyú dalnak." Ez azonban téves állítás, mert bizonyos hortyogó hangot képesek adni. A régiek csak fehértollú hattyú-fajokról emlékeznek meg, csak az új világrészek felfedezésével lettek a fekete-szinüek ismeretesekké."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_1.pdf)