Képaláírás: Lőcsei kárpit

Ismertető szöveg: "Igen régi szokás, mely a rómaiaktól átment az ó-keresztyén világba, az épületeket kárpitokkal díszíteni, melyeket többnyire vagy az oszlopközökön vagy ajtók elejébe akasztottak.
Vadászjelenet van előttünk, nyolcz előkelő férfival és nővel. Bal végén ifjú, ki madzagra kötött sólymát épen elereszti. Hosszú újakkal és hermelin-gallérral ellátott felső ruhája narancsszínű nagy fekete virágokkal; alsó ruhájának szintén bő ujja kék színű vörös szegélylyel, nadrágja és hegyén elvágott czipője sárga, fején czinobervörös sapkát hord fölhajtott karimával. A mellette álló, sólymot kezén hordó nő, bő, sötétvörös köpenyt visel, és fekete-sárgával szegélyzett fátyolt, mely a közepén elválasztott hajat részben láttatja, széles kék szalagcsokorral a fő hátsó részéhez kötve vagyon. A harmadik alaknak széles redőjü ruhája kék, nagy sötétkék virággal és sárga hajtókával, a sárga szalaggal diszített főkötőnek színe fekete. Mennyire erre még ráismerhetni, a negyedik és ötödiknek öltönye hasonló a másodikéhoz, az ötödiknek köpenye hajdan cseresznyeszínű volt. A hatodik, ifjú úr, sárga köntös és nadrágban és rózsaszínű czipőben, világos csíkokkal ellátott sötét alapú kalappal, mely alatt sapka vagy haj-háló látható; kezével nagy, karcsú kutyát fejénél fogva fölemel, hogy azzal az előtte álló és leliajló nőnek a megfogott madarat átnyújthassa. Az utolsóelőtti alak hajdan narancsszínű, fekete-mustrás uszályos ruhát viselt, igen bő, csaknem földig érő ujjal, cseresznyeszínű hajtókával, melyen fekete csíkok futnak végig, fejkötője sárga, balkezén sólymot emel, mely szárnyát kifeszíti. Az utolsó lovag világosbarna fekete béllésü köpenybe van burkolva, sapkája cseresznyeszínű.
(Forrás: https://mek.oszk.hu/15100/15128/15128.pdf)