Képaláírás: 199. Spányi Béla: Tájkép
X. Festészet

Ismertető szöveg: "Mészöly mellett talán nincs hivatottabb festője a magyar tájképnek, mint Spányi Béla. De nemcsak hivatott, hanem mindig sajátosan, érdekesen hangulatos festője a magyar tájnak. Az a kifejezhetetlen valami: a hangulat teszi oly sajátságosakká, oly csodálatosakká Spányi képeit, ha csak néhány fából bokorból s alig egy-két alakból is állnak. Különösen szereti az erdők csöndes magányát, amely oly könynyen mélázásba ringatja az embert. Erdő mélye, Erdő széle, Erdő szélén, Erdőben: ez legtöbb képének a címe. E mellett az alföldi mocsarakat, füzeseket szereti, azokat a tájképeket, amelyek nemcsak rá nézve jellemzők, hanem - amint kiemeltük - első sorban a magyar földre is. Az ily nádas, füzes, akárcsak az erdő mélye, elringatja a gondolatokat, olyan titokzatos hatással van a szemlélőre. Erdő és füzes: ezek a Spányi-féle tájképek, mindig ugyanazon jellemző Spányi-féle hangulattal, de amely tájképek és hangulatok jellemzők a magyar földre. Ilyenek: Erdő szélén, Erdő mélye, Erdőrészlet, Mocsaras táj, Reggeli szürkület, őszi vetés stb. "
(Forrás: https://mek.oszk.hu/14800/14878/14878.pdf)