Képaláírás: Barabás Miklós baráti körben
Barabás Miklós rajza
Ernst Lajos gyűjteményéből

Ismertető szöveg: "Valóban ritka tehetséggel volt megáldva, hogy gyermekkorának és ifjúságának mostohaságá sem csábította el a bizonytalan jövőjű művészettől valami nyugodalmas hivatalba vagy parókiába, a melyet iskolai tanulmányainak elvégzése után hamarosan megkaphatott volna. Mikor a háromszéki Mártonfalváról, a hol 1810-ben született, szegény, árva fiúcska módjára egy kis bátyúval bekerült a nagyenyedi kollégiumba, már ott derengett a lelkében a művészet szeretete s jobban szeretett bajlódni a rajzaival, mint a latin grammatikával. Diákoskodása alatt tömérdek nélkülözésben volt része, de minden nyomorúságáról megfeledkezett, ha rajzait dicsérgették. Minden gyönyörsége a rajzolás volt, mely még cipóra valót is hozott neki. Tanulótársait rajzolta le kezdetben, majd pusztán emlékezetből Katona Zsigmond és báró Kemény Simon arcképét is elkészítette mindenek nagy bámulatára. Az évekkel egyre növekedett benne a művészet szeretete, s végre elszánta magát és búcsút mondott az iskolának. 1828-ban Kolozsvárra ment, a hol egy Gentiluomo nevű olasz festőtől - a ki különben ének- és zongoratanítással foglalkozott - megtanulta az olajfestés elemeit, minthogy addig csak krétával rajzolt vagy vízfestményeket készített miniatűrben. A festékek neveivel is ekkor ismerkedett meg először. Nem volt ezután nyugta, a míg a bécsi Képzmvészeti Akadémiába nem jutott, hogy ott alaposan kiképezze magát a rajzolásban és a festésben. Igen nehezen jutott be a bécsi iskolába, mert az igazgató sehogysem akarta elhinni az apró legénykének, hogy ért a rajzoláshoz. Semmikép nem imponált neki a Barabás nagyenyedi bizonyítványa, a melyben holmi kitűnők és jelesek voltak a zsidó és a görög nyelvből. Rajziskolai bizonyítványt kért tőle előtanulmányairól, Barabás ekkor hazatért szállására s ott kréta-rajzot készített egy barátjától kölcsönkért Vénusz-szoborról. ..."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/14800/14876/14876.pdf)