Képaláírás: Váczi székesegyház

Ismertető szöveg: "Noha honi történetíróink szerint ott, hol most Vácz város fekszik, Vértes és Nagyszál bérczek közt már Geyza fejdelem idejében terjedelmes rengeteg lett volna, melyben bizonyos Vát vagy Vácz nevű magánydok (remete) lakván, attól nyerte volna nevezetét, a később oda épült város.
Székes egyházát, melly értekezésünk főczélja, Geyza király építette (1074), midőn Czinkotánál Salamont meggyőzte, hogy ezen győzelméért tett fogadásának eleget tegyen, és sz. Máriának szentelte, hozzáragasztván egyszersmind püspöki lakot s erős várát, királyi lakhellyel maga s utódai számára. Noha Geyza mind ezen épületeket nagy költséggel téteté.
Hossza ezen egyháznak 240, szélesébe 102 láb. Alapja , melynek letételével a felfakadó víz, források s folyó földrétegek miatt két évnél több folyt le, 40 láb mélységre van leásva és 6 ölnyi vastag hat támasszal van megerősítve. Alatta három részre osztott kripta találtatik, egyik része a püspökök, más a kanonokok, a harmadik pedig más papok holttetemeik eltakarítására. Kripta közepét azon oltár foglalja ej, mellyen a holtakért mise szolgáltatik. Ezen sírboltból 28 lépcső vezet föl, s a nézőnek egyenesen a 12 dóriai oszlopokon nyugvó chorus ötlik szemébe. Maga az egyház 22 korinthusi támaszaival , egyszerű, de méltóságod alakjával első tekintetre kellemeseit lepi meg a szemlélőt. Ablakát barnaságukban 30 , szélességükben 15 lábujjak. Leginkább vonja magára néző figyelmét a Sanctuarium, mely kő és vas korláttal választatik el a templom hajójától. Oltárai közt legnevezetesebb a fő , sz. Nepomuk és sz. Miklósé. A négy nagyobb támaszban szemközt egymással látni Althann Fridrik és Károly, Forgács Pál és Migazzi Kristóf kéjeit, szokott felirásokkal. A templom magassága 194 láb, s minden felől szabadon állván, méltóságával az egész városon felül látszik emelkedni; előtte a piacz, átellenében a püspöklak, oldalt a seminarium s piaristák col légi urna környezi , s külseje első tekintetre megvarázsolja a nézőt, mint ábránkon szemlélhető. "
(Forrás: Ábrázolt folyóirat, 1848. március 11.)