Képaláírás: Mikrotom: a beretva tartója vályuban csúsztatható ide-oda; a kés elé kerülő szövetdarab finom csavarral emelhető és sülyeszthető.

Ismertető szöveg: "A szövetek szétbontásának, fölszeletelésének manapság már bámulatosan fejlett módszerei vannak. Csakhamar rájöttek arra, hogy ha az emberi szövetrészeket bizonyos módon kezelik, sokkal könnyebben és finomabb szeletekre bonthatók. Hiszen a gyakorlati életből tudjuk, hogy a főtt sonka, különösen ha beszorítjuk, finomabban szelhető, mint a nyers hús, és hogy hasonlóan viselkednek a megfagyott részek is. Valóban az első módszerek ezek voltak: vagy megfagyasztották, vagy megfőzték az apró szövetrészeket és parafa közé szorítva igyekeztek finom szeletekre felmetélni. Most már a különböző folyadékoknak egész sorát ismerjük, amelyekkel megáztatva különféle szövetrészeket, tömöttebbek s metszésre alkalmasabbak lesznek. Ezek a különféle szövetkeményitő folyadékok. Majd rájöttek arra, hogy ha a keményített szövetrészeket bizonyos anyagokkal (celloidin és paraffin) átitatják, a metszhetőségük még tökéletesebb lesz. Ezeken az átitatásokon alapszanak az úgynevezett szövetbeágyazó módszerek. Valaha a szeletek készítését szabad kézzel és borotvával végezték, ma külön gépek vannak erre : a mikrotomók (l. 76. ábra). A módszerek annyira tökéletesedtek, hogy manapság képesek vagyunk egész emberi agyvelőket egy tagban kellő előkészítés után elejétől végig tizedmilliméteres szeletekre szétbontani. Kisebb szövetdarabokat századmilliméternél vékonyabb szeletekre tudunk elbontani."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/14200/14254/pdf/14254_1.pdf)