Képaláírás: Szedéspélda Wanko Vilmos : "A szép könyv tipográfiájáról" című cikkéhez. Az Első Magyar Betűöntöde rt., Budapest (törzsgyárak: D. Stempel AG, Frankfurt a. M . és H. Berthold AG, Berlin) keskeny világos Säculum betűje.

Ismertető szöveg: "Egy könyv megtervezését, szépségének megalapozását a margóviszonyok megállapításán kell kezdenünk. Teletömhetjük a könyvet tipográfiai vagy művészkéztől származó díszítésekkel, munkánk mégsem lesz szép, ha a margóviszonyokat helytelenül állapítjuk meg. A margók fontosságát már a régi könyvíró barátok is felismerték és az írott könyvek között bizony alig találunk aránytalan margójú műveket. Általában a szép, nagy margók jellemzik e könyveket, legyenek azok barátkézzel írottak, avagy ezek nyomán a könyvnyomtatás első idejében nyomtatottak. A modern könyvművészetnek ez az alfája és ezt különösen Németországban ismerték fel, ahol kutatásokat folytattak a régi könyvek margóarányainak számszerű megállapítása céljából. így jutottak annak a megállapításához, hogy a középkori könyveknél a legtöbb esetben a belső margó, a kötőhézag 2, a felső margó 3, a külső margó 4 és az alsó margó 6 részből áll. Vagyis a felső margó felényivel nagyobb a kötőhézagnál, míg ennek duplája a külső margó, az alsó margó pedig kétszerese a felsőnek.
Ha a könyvet fejléccel, záróvonallal, vagy élőfejjel kell készítenünk, úgy ezeket az oldal magasságába be kell számítani, viszont nem kell beszámítani az egyedül álló oldalszámot. De ha ez utóbbit teljes sorrá egészítjük ki valami sordísz alkalmazásával, akkor az is beletartozik az oldaltükörbe. "
(Forrás: Magyar Grafika, 1927. április)