Képaláírás: Szedéspélda Wanko Vilmos : "A szép könyv tipográfiájáról" című cikkéhez. Az Első Magyar Betűöntöde Részvénytársaság Budapest (törzsgyárak: D. Stempel AG, Frankfurt a. M. és H. Berthold AG, Berlin) Garamond antikva betűje

Ismertető szöveg: "Egy könyv megtervezését, szépségének megalapozását a margóviszonyok megállapításán kell kezdenünk. Teletömhetjük a könyvet tipográfiai vagy művészkéztől származó díszítésekkel, munkánk mégsem lesz szép, ha a margóviszonyokat helytelenül állapítjuk meg. A margók fontosságát már a régi könyvíró barátok is felismerték és az írott könyvek között bizony alig találunk aránytalan margójú műveket. Általában a szép, nagy margók jellemzik e könyveket, legyenek azok barátkézzel írottak, avagy ezek nyomán a könyvnyomtatás első idejében nyomtatottak. A modern könyvművészetnek ez az alfája és ezt különösen Németországban ismerték fel, ahol kutatásokat folytattak a régi könyvek margóarányainak számszerű megállapítása céljából. így jutottak annak a megállapításához, hogy a középkori könyveknél a legtöbb esetben a belső margó, a kötőhézag 2, a felső margó 3, a külső margó 4 és az alsó margó 6 részből áll. Vagyis a felső margó felényivel nagyobb a kötőhézagnál, míg ennek duplája a külső margó, az alsó margó pedig kétszerese a felsőnek."
(Forrás: Magyar Grafika, 1927. április)