Képaláírás: Gradlon király leányának futása. - Festmény a quimperi múzeumban.

Ismertető szöveg: ""Kerys"-t ("Ker" keltául: város) a Ravennai Névtelen említi először, virágzó, buja városnak mondja, mely az V. században a "nagy" (Maur) Gradlon király uralma alatt pompája tetőfokán rejtelmesen a víz alá sülyedt. A breton bárdok azonban már többet is tudnak a dologról balladáikban, melyek a "Livaden Geris"-t, Ys városának az elsülyedését éneklik meg. Szerintük és walesi meg ír testvéreik szerint is, hatalmas gátfal védte Gradlon fővárosát a növekvő óczeán ellen s e fal mögött "rengeteg kút" szolgált a netalán mégis, átaltörő dagályvíz felfogására. E "kút" titkos vasajtajának aranykulcsát érthető okokból maga király őrizte; aranylánczon hordta a nyakába. Gradlon hatalmas volt, csak ördöngős szép leányával, Dahut (másként: Ahés) herczegnővel nem bírt. E leány orgiákon dőzsölt szeretőivel s egy ily éjszakán egyik kedvese unszolására ellopta alvó apja nyakából a kulcsosaranylánczot. A mulatók kinyitották a titkos ajtót s a tenger haragja Isten büntetéséből az "új Sodomára" szakadt. Az öreg király rémülten ébredt, lóra pattant s bűnös leányával nyergében az egy hű Szent Gwennolé apáttól kisérve vágtában menekült a tóduló ár hullámai elől. Már-már utolérték ezek, midőn egyszerre szörnyű szó kiáltott fel mögöttük: "vesd el a belédkapaszkodó démont!" Háromszor ismételte a hang ezt, harmadszorra az apa letaszította nyergéből Dahut-t, - s ime az ár egyszerre megállt mögötte. A bűnös leány odaveszett, - a "tenger fehér leányává" lett, kinek éneke ma is hallatszik még Saint Gildas táján és "búsabb még a habok mormolásánál is" ... És Gradlon király? Ő lovával együtt szoborként a quimperi dóm két tornya közé került fel s szokássá lett, hogy Szent Czeczilia napján egy mögéje ülő troubadour verset szavalt s szinigtelt arany kehelylyel kínálta meg a királyt. A király persze nem ivott, de kiitta ő s utána a kelyhet a nép közé vetette le..."
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1913. augusztus 3.)