Ismertető szöveg: 1987. KASSÁK LAJOS
Kassák L. (1887-1967) születésének
100. évfordulója alkalmából.
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Kass János,
a művész kompozíciójának felhasználásával.
Á 1987. márc. 20.-1989. dec. 31.
P 1 612 300 fog. 4 700
3837 3884 4 Ft 50,- 10,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Kassák Lajos magyar költő, elbeszélő és festő. A magyar és az egyetemes avantgard művészet
kiemelkedő alakja, a hazai konstruktivista festészet úttörője. Kimaradt a
középiskolából és lakatosinas lett. 1904-ben Budapestre költözött és vasmunkásként
dolgozott. Művészként autodidakta. 1905-től írt, festett, 1908-tól jelentek meg versei.
1909-ben gyalog indult neki Európának és valójában a Párizsban tapasztalt élmények
tették végérvényesen művésszé. Útjának élményeit később A ló meghal, a madarak
kirepülnek című lírai eposzában örökítette meg. 1912-ben naturalista novelláit
Életsiratás címmel, 1914-ben egyfelvonásosait Isten báránykái címmel jelentette meg.
Korai költészetével a magyar irodalomban az avantgárd törekvések megvalósítója lett.
1915-ben a Tett, majd betiltása után a Ma című aktivista folyóiratokat szerkesztette. Az
aktivizmus nála világképi fogalom, az új, önmagát és a világot irányítani tudó ember
akarását jelenti. A Tanácsköztársaság idején tagja volt az írói direktóriumnak, de nem csatlakozott a kommunista párthoz. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. Bécsben újra kiadta a Má-t. Bécsben újabb írásai jelentek meg: Máglyák énekelnek, Novelláskönyv, Világanyám, Tisztaság könyve. 1920-25 között bécsi tartózkodása alatt vált jelentőssé képzőművészeti tevékenysége. 1921-ben Bortnyik Sándorral (1893-1976) egyidőben készítette első képarchitektúráját, sikkonstruktivista kompozícióját. 1920-tól dadaista kollázsain, épülettervein dolgozott.
Foglalkozott tipográfiával és plakáttervezéssel is.
1926-ban tért haza, elindította a Dokumentum, majd a Munka című folyóiratokat.
1927-37 között íródott az életéről, útkereséséről szóló nyolc részből álló Egy ember
élete című önéletrajzi regénye, amely a magyar vallomás-irodalom egyik legnagyobb
művészi teljesítménye. Az 1930-as években sorra jelentek meg verses kötetei. 1945
után rövid ideig a Kortárs és az Alkotás című folyóiratokat szerkesztette, de az 1950es
évek folyamán lassan félreállították, mert nem tudott azonosulni a "szoc-reál"
tanokkal. Ekkor fordult a képzőművészet felé, realisztikus csendéleteket, tájképeket,
portrékat készített. 1960-as években jelent meg A szerelem, szerelem, Mesterek
köszöntése című kötete. Kései költészetét egyfajta sajátos klasszicizálódás, a
számvetés és a belső béke iránti vágy hatja át. Az 1960-as években korai munkáinak
konstruktív formavilágát megidéző képeket festett. Az ő köréből indult ki Uitz Béla, Bortnyik Sándor, Moholy Nagy László stb. Halála után
művészeti hagyatékának jelentős része - a kultúrpolitika miatt - külföldre került.
Festészetének újrafelfedezése az 1960-as párizsi kiállításhoz fűződik. Igen jelentős
volt művészetszervező tevékenysége és művészetelméleti munkássága. (Larousse
1992.2k.364 o., MNL.10k.629 o.)(Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Március) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|