Ismertető szöveg: 1932/1937. ARCKÉPEK (I.)
Mélyny. IX-Vj. 15 F. fog.
T.: Légrády Sándor
F 1932. júl. 1. (1-4 f, 6-20 f, 30-70 f), 1937. máj. 5. (5 f, 25 f)-1939. dec. 31 .
530 497 32 f Tisza István (1861-1918) 240,- 25,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Tisza István magyar politikus. Tisza Kálmán politikus és nagybirtokos (1830-1902) fia. Berlinben és Heidelbergben jogot, közgazdaságtant, államtudományt és statisztikát tanult. A budapesti egyetemen államtudományi doktorátust szerzett. 1881-ben Bihar vármegye főjegyzője volt, 1882-től a család uradalmán gazdálkodott. Jellemének és tehetségének fejlettsége korán megmutatkozott és már 1886-tól a Szabadelvű Párt képviselője lett. Felkészültségével, vitatkozó erejével pártjának egyik legnagyobb erőssége volt. 1903 novembertől 1905 júliusig a miniszterelnöki és a belügyminiszteri feladatokat látta el. Kormányzásának alapelvei a dualista rendszerhez és a kiegyezéshez való ragaszkodás, az arisztokrácia és a dzsentrik között kialakult szövetség megőrzése, külpolitikában a kettős szövetség fenntartása voltak. Nagy számú ellenzéke dacára több szükségesnek tartott revíziót sikerült megszavaztatnia. Első hivatali ideje alatt az újonclétszám növelése miatt kirobbant obstrukciót még a házszabály megsértésével sem tudta letörni. Az 1905-ös súlyos választási vereség után lemondott. 1906-ban feloszlatta a Szabadelvű Pártot, visszavonult a politizálástól, csak a felsőház munkájában vett részt. Az 1910-es választásokon győztes Nemzeti Munkapárt egyik megalakítója és tényleges vezetője volt. A Képviselőház elnökeként - 1912 májustól 1913 júniusig - a képviselőket kivezettetve a teremből, letörte az obstrukciót és elfogadtatta a háború esetén érvényes kivételes intézkedésekről szóló törvényt. 1913 júniustól 1917 júniusig ismét miniszterelnök lett. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után - 1914. június 28. - 1914-ben az I. világháború elhárításán dolgozott. az Osztrák-Magyar Monarchia többi felelős döntéshozójával szemben ellenezte a Szerbia elleni fegyveres fellépést. Miután biztosítékot kapott a német szövetségesektől, hogy délszláv területeket nem fognak a Monarchiához csatolni, megváltoztatta álláspontját. Kormánya a hadüzenet után bevezette a cenzúrát, a postaforgalom ellenőrzését és még számos egyéb intézkedést tett. Minden erejét a nemzeti erők koncentrálására fordította. mint miniszterelnök. 1915-ben kudarcba fulladt az a törekvése, hogy koalíciós kormányt állítson fel. Az I. világháború során fellépett a katonai túlkapások, a civilekkel való kegyetlenkedések ellen, ezért gyakran konfliktusba keveredett a katonai vezetéssel. A német vezető körökkel szemben is voltak észrevételei, hallatta intő szavát a búvárhajóharc terve ellen, a kérlelhetetlen számonkérése a kárpáti harcok során a hadvezetés hibáinak feltárása, mindezzzel ellenséget szerzett magának. 1917. január 22-én Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök béketörekvésekre hívta fel a monarchia figyelmét, melyekkel szemben Tisza István hajlandóságot fejezett ki, mert azok a háború befejezése irányába hatóak voltak. I. Ferenc József Ausztria császárának halála után nem volt hajlandó a választójogot kiszélesíteni és a mérsékelt ellenzéki politikusokat bevonni a kormányba, ezért IV. Károly Ausztria császára 1917 májusban felmentette miniszterelnöki tisztéből. 56 éves korában bevonult az orosz frontra, ahol katonai szolgálatát önfeláldozó kötelességtudással és bajtársiassággal végezte. 1918. október 16-án egy sikertelen merényletet kíséreltek meg ellene. Másnap a parlamentben elismerte a háború elvesztését és hangsúlyozta egy önálló magyar hadsereg és külügyminisztérium felállításának fontosságát. 1918. október 31-én kitört az "őszirózsás" forradalom és Tisza Istvánt lakásán a forradalom katonái agyonlőtték. ((Révai Nl.18k.296 o. A XX.század Kr.1994., MNL.17k.489 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Április) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)