Ismertető szöveg: 1932/1937. ARCKÉPEK (I.)
Mélyny. IX-Vj. 15 F. fog.
T.: Légrády Sándor
F 1932. júl. 1.
(1-4 f, 6-20 f, 30-70 f),
1937. máj. 5. (5 f, 25 f)-1939. dec. 31 .
530 497 32 f Tisza István (1861-1918) 240,- 25,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Tisza István magyar politikus. Tisza Kálmán politikus és nagybirtokos (1830-1902) fia. Berlinben
és Heidelbergben jogot, közgazdaságtant, államtudományt és statisztikát tanult. A
budapesti egyetemen államtudományi doktorátust szerzett. 1881-ben Bihar vármegye
főjegyzője volt, 1882-től a család uradalmán gazdálkodott. Jellemének és
tehetségének fejlettsége korán megmutatkozott és már 1886-tól a Szabadelvű Párt
képviselője lett. Felkészültségével, vitatkozó erejével pártjának egyik legnagyobb
erőssége volt. 1903 novembertől 1905 júliusig a miniszterelnöki és a belügyminiszteri
feladatokat látta el. Kormányzásának alapelvei a dualista rendszerhez és a
kiegyezéshez való ragaszkodás, az arisztokrácia és a dzsentrik között kialakult
szövetség megőrzése, külpolitikában a kettős szövetség fenntartása voltak. Nagy
számú ellenzéke dacára több szükségesnek tartott revíziót sikerült megszavaztatnia.
Első hivatali ideje alatt az újonclétszám növelése miatt kirobbant obstrukciót még a
házszabály megsértésével sem tudta letörni. Az 1905-ös súlyos választási vereség
után lemondott. 1906-ban feloszlatta a Szabadelvű Pártot, visszavonult a
politizálástól, csak a felsőház munkájában vett részt. Az 1910-es választásokon
győztes Nemzeti Munkapárt egyik megalakítója és tényleges vezetője volt. A
Képviselőház elnökeként - 1912 májustól 1913 júniusig - a képviselőket kivezettetve
a teremből, letörte az obstrukciót és elfogadtatta a háború esetén érvényes kivételes
intézkedésekről szóló törvényt. 1913 júniustól 1917 júniusig ismét
miniszterelnök lett. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után - 1914. június
28. - 1914-ben az I. világháború elhárításán dolgozott. az Osztrák-Magyar
Monarchia többi felelős döntéshozójával szemben ellenezte a
Szerbia elleni fegyveres fellépést. Miután biztosítékot kapott a német
szövetségesektől, hogy délszláv területeket nem fognak a
Monarchiához csatolni, megváltoztatta álláspontját. Kormánya a hadüzenet
után bevezette a cenzúrát, a postaforgalom ellenőrzését és még számos egyéb
intézkedést tett. Minden erejét a nemzeti erők koncentrálására fordította. mint
miniszterelnök. 1915-ben kudarcba fulladt az a törekvése, hogy koalíciós kormányt
állítson fel. Az I. világháború során fellépett a katonai túlkapások, a civilekkel való
kegyetlenkedések ellen, ezért gyakran konfliktusba keveredett a katonai vezetéssel.
A német vezető körökkel szemben is voltak észrevételei, hallatta intő szavát a
búvárhajóharc terve ellen, a kérlelhetetlen számonkérése a kárpáti harcok során a
hadvezetés hibáinak feltárása, mindezzzel ellenséget szerzett magának. 1917. január
22-én Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök béketörekvésekre hívta
fel a monarchia figyelmét, melyekkel szemben Tisza István hajlandóságot fejezett ki,
mert azok a háború befejezése irányába hatóak voltak. I. Ferenc József Ausztria
császárának halála után nem volt hajlandó a választójogot kiszélesíteni
és a mérsékelt ellenzéki politikusokat bevonni a kormányba, ezért IV. Károly Ausztria
császára 1917 májusban felmentette miniszterelnöki tisztéből. 56 éves
korában bevonult az orosz frontra, ahol katonai szolgálatát önfeláldozó
kötelességtudással és bajtársiassággal végezte. 1918. október 16-án egy sikertelen
merényletet kíséreltek meg ellene. Másnap a parlamentben elismerte a háború
elvesztését és hangsúlyozta egy önálló magyar hadsereg és külügyminisztérium
felállításának fontosságát. 1918. október 31-én kitört az "őszirózsás" forradalom és
Tisza Istvánt lakásán a forradalom katonái agyonlőtték. ((Révai Nl.18k.296 o. A
XX.század Kr.1994., MNL.17k.489 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Április) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|