Ismertető szöveg: 1967. FESTMÉNYEK (III.)
Magyar festők alkotásai.
20-as ívekben nyomva.
Mélyny. 12 1/2 F. fog.
Névérték: 2,50 Ft
Á 1967. dec. 21.-1968. dec. 31.
PM 883 261 fog. 6 638
2422 2375 2,50 Ft Derkovics Gyula (1894-1934): Végzés 60,- 50,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Derkovits Gyula magyar festő. Apja asztalosmester volt, s művészi hajlamai ellenére neki is ezt a szakmát kellett tanulnia. Hogy a rá kényszerített körülmények elől meneküljön, az I. világháborúban önként jelentkezett katonának. Súlyosan megsebesült, bal keze megbénult és egész életére kihaló tüdőbajt szerzett. 1916-ban hadirokkantként Budapestre költözött és asztalosmunkákat vállalt. Különféle esti szakiskolákban tanult rajzolni és festeni, de komolyabb ismereteket csak 1918-ban Kernstok Károly (1873-1940) iskolájában szerzett. A Tanácsköztársaság idején a nyergesújfalui művésztelepen szerezte meg a szakmai alapismereteket. Közben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A párt megbízásából készítette 1514, Dózsa című fametszetét, a korabeli magyar grafika legjelentősebb alkotását. Az Utolsó vacsora, a Püspöksüveges önarckép, a Koncert című képei arról tanúskodnak, hogy a korai kubizmus tanításai eljutottak hozzá, de arról is, hogy a művész világmegváltó prófétai szerepének gondolatát, amely a német expresszionizmusban bontakozott ki, szintén magáévá tette. 1923-ban 3 évre Bécsbe költözött, ahol sikeres kiállítást rendezett. Ebben az időszakban készültek a fehérterrort, a nyomort, a kitaszítottságot, a szenvedést ábrázoló expresszív, tördelt kompozíciói a Halottsiratás, Lovasok, Menekülők. 1927-ben az Ernst Múzeumban mutatta be 40 alkotását, és ezzel a kortárs festészet élvonalába került. Hazatérése után külvárosképeiben - Utca, Újpesti hídfeljáró, Mi ketten - tudatosan kezdte kialakítani formanyelvét. 1930-tól nagyfokú kompozícionális összpontosítás, érzelmi sűrűsödés figyelhető meg alkotásaiban. Kialakul jellegzetes ezüst és arany tónusértékű színvilága, szimbolikus tartalmat kaptak a hideg és meleg színek. Példa erre a Végzés, Viharban, Három nemzedék, Híd télen, Anya, Dunai homokszállítók, Hajókovács című munkái. Élete utolsó szakaszának művei a két világháború közötti művészet egyik legmarkánsabb egyéniségévé tették, aki élesen figyelt a kor szociális problémáira. Kiváló rajzoló, grafikus, szobrász volt. Jelentősek agyag- és faplasztikái. Megalkuvás nélküli életművének elismerése csak a nyomor és a nélkülözés okozta korai halála után következett el. (Műv.L.1.k.529 0.,Larousse.1.k.587 o., MNL.6k.493 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Április) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)