Normál kép: 377_476_pix_oldal_42_kep_0002.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Képaláírás: A Hont megyei Múzeum arczképgyűjteményéből
Pongrácz István tábornok (1821-1900)

Ismertető szöveg: Szentmiklósi és óvári Pongrácz István (Felsőtúr, 1821. augusztus 12. - Esztergom, 1900. augusztus 7.) császári és királyi kamarás, Nagysándor József táborkari főnöke, császári és királyi tábornok.
Atyját korán elvesztette (1832.), így nagybátyja Pongrácz János alezredes pártfogásába került, aki a nagyszombati katonai neveldébe adta be, majd 1836-ban a tullni utászok intézetében folytatta tanulmányait, melynek bevégeztével a Galíciában állomásozó 8. (Coburg) huszárezredben lett hadapród. 1843-ban hadnagy és csakhamar főhadnagy lett.
1848-ban, amikor a magyar alkotmány életbelépett, mint századost a honvéd táborkarhoz nevezték ki. Jelen volt a bányavárosok téli hadjáratában, úgyszintén a kápolnai, mezőkövesdi csatában. A tavaszi hadjárat alkalmával részt vett a hatvani ütközetben, ahol csaknem életét vesztette. A csata után őrnaggyá nevezték ki. Győr bevétele után Komáromba rendelték a fővezérséghez, hogy Nagysándor tábornok mellett, mint táborkari főnök működjék. A Vág melletti csaták után a sereggel levonult és 1849. augusztus 2-án Debrecennél az orosz csapatok ellen harcolt. Görgey Nagysándor hadtestét Temes megyébe küldte, ahol Pongrácz, mint alezredes a Vinga előtti utolsó csatában is részt vett. A világosi fegyverletétel után Pongrácz Istvánt is az aradi várba hurcolták, halálra s kegyelem után tíz évi várfogságra ítélték. Három évi fogsága után kapott kegyelmet, majd hazatért szülőföldjére, ahol 1869-ig katonai tudományokkal és kertészettel foglalkozott. Pákozdy Rózát 1857-ben vette el feleségül. A megyében alakult 1848-49. honvédegylet elnökének választotta.
A magyar királyi honvédség visszaállításakor 1869-ben őrnaggyá nevezték ki, és a pozsonyi zászlóalj parancsnokságát vette át, 1871-ben pedig alezredesi ranggal az ipolysági féldandár parancsnokságát bízták rá. Ugyanezen évben nyerte el a kamarási rangot. Ipolyságról Nagyváradra helyezték át, mint ezredes dandárparancsnokot, ahol 1877-ig maradt. Innét Lugosra, majd Radványra került. 1879-es nyugalombavonulásakor megkapta a tábornoki rangot. Ezután Pesten, Felsőtúron lakott, végül Esztergomba költözött, ahol emlékiratain dolgozott. 1900. augusztus 7-én halt meg szívszélhüdésben.
(Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page