Normál kép: 285_380_pix_Page_17_kep_0001.jpg | Méret: x | Színmélység: | Felbontás: ismeretlen |
Nagy kép: 285_380_pix_Page_17_kep_0001_nagykep.jpg | Méret: x | Színmélység: | Felbontás: ismeretlen |
Képaláírás: Herman Ottónak a madarakról írt új könyvéből. - Koszkol Jenő festménye Ismertető szöveg: Erdő, mező, hegy, völgy csak úgy igazán szép, úgy van bennük élet, ha madarak sem hiányoznak. A szántóvetőt szinte el se lehet képzelni, hogy pacsirta ne énekeljen körülte a kék levegőben, vagy bibicz panaszkodó szava ne hallj ék a szomszéd semlyékesről. Mi volna a sík viz, a nádas, ha siránkozó csérek, fütyölő szélkiáltók, buffogó dobosgémek, bakcsók, húzó vadruczák, csicsergő nádirigók nem élénkítenék meg környékét? Még a fenséges Hortobágy is kihalt, sivár, elszomorító sivatag volna, ha olykor egy-egy falka vadlúd, túzok, daru, szélkiáltó nem szelné keresztül végetlen kókellő kupoláját. Az erdő is csak úgy igazán erdő, ha harkály kopácsolása, pinty, csiz, tenglicz füttye, dala zavarja meg csöndjét. |
Kapcsolódó dokumentumok: Delelő szántóvetők Képek a hazai népéletből : XLV. A szántóvetö hazatérése |