Képaláírás: Berzsenyi Dániel szobra Szombathelyen

Ismertető szöveg: "Berzsenyi! a Kemenes szelíden hullámolt Keblén andalgó útjaimon pihenék. Megbolygattam örökzöld erdeje titkát, Bús dalodat vájjon árnya zokogja-e még? Messze sötétlő Ság tetején merengve, Szent labirintjainak megihlete csendje, A hervadt ligetek holt díszeit ottan Nyomdokodat kereső léptekkel Sorra tapodtam." (Forrás:Vasárnapi Ujság 43. évf. 50. sz. (1896. deczember 13.)

1810 után igen terméketlen időszakon ment keresztül, valószínűleg a földesúri élet problémái és családi vitái miatt. Magányossága, melankóliára hajlamos természete és változó egészségi állapota nagyon sérülékennyé tette. 1816-tól majdnem minden évben volt valami betegsége. Ebben az állapotban olvasta Kölcsey szigorú, néhol igazságtalan recenzióját. A recenzió a Tudományos Gyűjtemény 1817. júliusi kiadásában jelent meg. Berzsenyi a kritikát nem érezte megalapozottnak vagy megérdemeltnek, és lekicsinylőnek találta azt. Személyes támadásnak érezte, és Kazinczy Ferencet érezte mögötte. Ezzel levelezésük három évre megszakadt. (Forrás:Wikipedia)