Normál kép: jul5_03.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: jul5_03_nagykep.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: 1967. FESTMÉNYEK (II.)
Magyar festők alkotásai.
20-as ívekben nyomva.
Mélyny. 12 1/2 F. fog.
Névérték: 1,70 Ft
Á 1967. jún. 22.-1968. jún. 30.
P 720 000 fog. 8 000
2377 2333 1,70 Ft Szinyei Merse Pál (1845-1920): Szerelmespár 35,- 10,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)



Szinyei Merse Pál magyar festő. A müncheni akadémián tanult 1864-től, ahol Hermann Anschütz (1802-1880) és Wagner Sándor (1838-1919) növendéke volt. 1865-ben apjáról festett arcképe már meglepően érett festő benyomását keltette. Ugyanezt mutatta A költő című képe is. Az akadémia szellemének megfelelően történelmi és mitológiai kompozíciókat festett. Kerülte a patetikus hatásvadászó ábrázolásokat, inkább az intimebb jeleneteket választotta. Korán felkeltette érdeklődését a táj, a természet, a napfény. 1869-től megszaporodtak a szabad természetben ábrázolt jelenetei. A Lovasok és a Puszta gólyamadárral című remekei is ebben az időszakban készültek. Természetélménye olyan erős volt, hogy a tájat szinte emlékezetből festette. A Gyermekek a domboldalon és az Anya gyermekeivel című képei is ezért olyan frissek és összefogottak. 1870-ben hazautazott és a család jernyei birtokán születtek tájba komponált lírai jelenetei, - Szerelmespár - és kiváló portréi - A művész édesapja karosszékben. 1872-ben tért vissza Münchenbe. Több kisebb természettanulmányt készített, melyek közül a Vihar a starnbergi tavon a legkiemelkedőbb. Még abban az évben fogott hozzá fő műve a Majális megfestéséhez, melynek témája a kortárs francia festők kedvelt motívuma volt. Szinyei azonban tőlük függetlenül, műveik ismerete nélkül alkotta rokon szellemű művét. A festményben kifejezésre jutó könnyed derű és életöröm, művészetének alapkarakterét tükrözi. 1874-ben festette a Lilaruhás nő című képét, mellyel elégedetlen volt, az ember és a táj kapcsolatának megbomlott összhangja miatt. Még három portrét festett feleségéről, de elégedetlensége miatt egyet sem fejezett be. Ezt követően csak kisebb mitológiai témájú képeket alkotott. Hosszú kihagyás után 1882-ben Bécsben megújult munkakedvvel festette meg a Léghajó és Pacsirta című képét, s az utóbbi elmarasztaló bírálatokat kapott. A magyar realista tájábrázolás egyik csúcsa a Hóolvadás megkezdését követően 1884-től - csaknem 10 évre felhagyott a festéssel. Visszavonultsága évei alatt készült néhány műve messze elmaradt a korábbiak színvonalától. A Műcsarnok 1896-os kiállításán a Majális nagy sikert aratott, főként a fiatal festőgeneráció körében. Öregkorában nevezték ki a Képzőművészeti Főiskola igazgatójává, és 1897-ben országgyűlési képviselővé választották. Felfedezése túl későn, az 1896-os Műcsarnoki kiállításon történt, így a vele rokon törekvésű nagybányai festők nem kapcsolódhattak hozzá közvetlenül. (Műv.L.1968.4k.459 o., MNL.16k.800 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Július) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page