Képaláírás: Karacs Teréz

Ismertető szöveg: "Nyilvános tanítónői működése 1846-ban kezdődött meg. Miskolczon a protestáns felsőbb leányiskolának, hazánkban az első ilynemű intézetnek, lett igazgatójává. Intézetének hírneve csakhamar elterjedt. Karács Teréz bámulatos ügyességgel tudta megnyerni tanítványainak rokonszenvét és bizalmát, s nemcsak a tudományokra oktatta őket, de erkölcsi jellemet is képzett ki náluk. S az a nő, kit Teleki Blanka nővére, De Gerandónó közvetítésével Lajos Fülöp franczia király unokája nevelőnőjének jelöltek ki: e kis magyar városban 240 forint fizetés mellett éveken át működött. S e csekély fizetés is elmaradt a szabadságharczot követő szomorú években." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 17. sz. április 24.)

Tizenhárom Miskolcon töltött év után Kolozsvárra távozott, hogy ott vegye át a belvárosi elemi és felsőbb leányiskola igazgatását. Három év működés után 1862-ben lemondott anyagi nehézségek miatt, de a szülők kérésének engedve még egy évig maradt a városban, saját erejéből működtetve egy magánnevelő intézetet. Kolozsvári évei alatt 460 tanítványa volt. 1863-tól Teleki Miksa lányainak nevelőnője volt Kendilónán, majd 1865 és 1877 között magántanárként dolgozott Pesten, nyelvet, történelmet és földrajzot tanítva. 1866-ban beválasztották a pesti református nőegylet bizottságába. 1877-től a kiskunhalasi református Felsőbb Leányiskola tanára volt, hol két unokahúga nevelőnőként dolgozott. Ebben az évben újra tollat ragadott és 31 év kihagyás után újra cikket jelentetett meg a fővárosi lapokban. Az apropót az adta, hogy Virág Benedek háza falán emléktáblát akartak elhelyezni, de vita támadt a halála időpontja felett. Ő személyes emlékeire hagyatkozva írta meg álláspontját. Ezután hasonló visszaemlékezéseket adott közre, többek között Fáy András, Vajda Péter, Döbrentei Gábor, Kalmár István vagy Táncsics Mihály. Betegsége miatt (bal karja lebénult) 1885-ben Békésre költözött unokaöccséhez, Környey Lajos ügyvédhez. 80. születésnapját Budapesten, országos ünnepségek közepette rendezték meg. Élete utolsó évét csaknem teljesen ágyban töltötte, 1892-ben halt meg, a békési temetőben nyugszik. (Forrás: Wikipédia)