Képaláírás: A mulo év

Ismertető szöveg: "Orozva, lassú léptekkel, hideg hólepelbe burkolva, mint feljáró kisértet, közéig az év utolsó estéje. Tikkaszt a köd, melynek elomló rétegén lappangva fúrja keresztül magát a kémények meleg füstje. Zizzenve szitál a csipös zúzmara, ablakom alatt hallom a megdermedt levelek utolsó sóhaját, a mint a szélvihar felkapva üzi a vad forgatagba. Kandallómban hamuvá omlott a felgyújtott szénrakás, csak egy kis szikra villan még itt-ott küzdve az enyészettel. így száll az alkony köde a lélek gondolataira is, a szenvedélyek tüzében hamuvá égett szívben csak egy utolsó szikra pislog még, deczember 31-ike van, az év utolsó estéje. Az idő megvénít, s mi megvénítjük az időt. A gyarló ember tenyerét tartja arcza elé, hogy ne lássa a borzalmas végtelent. Vén Szilveszter apó koldus-általvetőjében ott viszi minden mulasztásaink terhét, görnyedve alatta. Távozz csak letelt idő, ne tégy tanúságot ellenünk a lelkiismeret itélő széke előtt vannak emlékek, melyeket jó halva tudnunk." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 1. sz. január 2.)