Normál kép: 001_084_pix_Oldal_14_Kep_0002.jpg | Méret: x | Színmélység: | Felbontás: ismeretlen |
Nagy kép: 001_084_pix_Oldal_14_Kep_0002_nagykep.jpg | Méret: x | Színmélység: | Felbontás: ismeretlen |
Képaláírás: A háboru után. - Sebesült szerb katonák a nisi Európa-kávéházban. Ismertető szöveg: Ma is katonai központ Nis városa de nem az a dalos, tánczoló ifjú had tölti meg, hanem a vesztett csatákból hazajött sebesültek, kik fájdalmas sóhajaikkal, kínos nyögésükkel töltik meg a levegőt. Az a tömérdek kávéház, mely őszszel mulatókkal volt tele, most rendes tanyája sebesülteknek, hol a vörös-kereszt emberei önfeláldozással végzik közöttük az emberbaráti szolgálatot. Két nagy kávéház volt Nisben, a két fő gyülekezőhely: a "Berlin" és az "Európa". Az első a polgári, az utóbbi a katonai dignitásoknak volt állandó tanyája. Nappal tele volt az "Európa" tisztekkel este azonban, mikor a cseh női zenekar rázendíté a sok tarka nótát, bejöttek a legénységi állomány gazdagabbjai is. Ilyenkor a kávéház óriási termei szűkeknek bizonyultak, alig lehetett bennök mozogni. Ilyenkor körülfogták a tekeasztalt, megrakatták itallal és dalolták a himnuszt torkuk szakadtából. Hiába próbált a zenekar egy-egy Strausz-féle walczert a lelkes szerb bakák addig tomboltak, míg újból és újból nem ismételték a himnuszt. Csupán akkor engedtek a zenekarnak, ha a kolo hangjaira gyújtott. Milyen sivítás, ujjongás meg zsivió hangzott végig a termeken! A kik fel tudtak állani, felálltak és egymás derékszijját megragadva, úgy járták a kólót. A kik ülve maradtak a lábukkal vagy a sarkantyú pengésével ütötték hozzá a traktust. |
Kapcsolódó dokumentum: Biczó Géza: A háború előtt : Szerb katonák a táborban |