Ismertető szöveg: 2002. JELES MAGYAROK (I.)
200 éve született Kossuth Lajos (1802-1894) és Bolyai János (1802-1860)
100 éve született Illyés Gyula (1902-1983)
50-es ívekben nyomva, egy íven 5 vonalkód.
Ofszetny. 13 : 13 1/4 F. fog.
T.: Dudás László
Névérték: 150- Ft
Á 2002. márc. 14.-2004. dec. 31.
P 200 000 fog.
4632 4712 150 Ft Illyés portréja, tanyavilág 360,- 300,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Illyés Gyula magyar költő, író. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte francia szakon. A
Tanácsköztársaság idején részt vett a baloldali ifjúsági mozgalomban. 1920-ban az
üldözések elől Bécsbe, Berlinbe, végül Franciaországba ment. Itt folytatta a Sorbonne-on
tanulmányait alkalmi munkák mellett. 1926-ban tért haza. Magyarország német
megszállása után bujkálnia kellett. 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt tagjaként
országgyűlési képviselő lett. 1948 után már nem vett részt a politikai közéletben. Első
verse 1920-ban jelent meg itthon a Népszavában és Párizsban is. 1927-től a Nyugat
közölte írásait. Első verses kötete Nehéz föld címmel 1928-ban jelent meg. Az 1930-as
évektől elismert költő volt. Négy ízben jutalmazták
Baumgarten-díjjal. Míg első kötetére a szürrealisták
költészetének hatása jellemző, második - Sarjúrendek című
verseskötete fordulatot jelentett költészetében. Vállalta az
irodalmi népiesség hagyományának folytatását, és az új
költői népiesség irányzatának képviselője lett. Első prózai
munkája 1934-ben Oroszország címmel jelent meg, mely a
Szovjetunióbeli látogatása nyomán született. A Puszták népe
a magyar szociografikus irodalomban kivételes, a széppróza
rangjára emelt munkája. A Honfoglalók között című riportkönyvében
a földosztás sikereiről tudósított. A Hunok Párizsban önéletrajzi regénnyé
formálva az 1920-as évek, a Párizsba menekült magyar munkások és művészek, a
francia avantgard Párizsát idézi. 1950-ben írta Egy mondat a zsarnokságról című
versét, melyet 1956.november 2-án az Irodalmi Újság közölt először. Majd 30 évvel
később 1986-ban posztumusz kiadott Menet a ködben című kötetében jelenhetett
meg. 1950-60-as években a nemzeti öntudatot formálni kívánó történelmi drámákat
írt: Ozorai példa, Fáklyaláng, Dózsa György, Kegyenc stb. Közíróként, publicistaként is
részt vett az irodalmi közéletben, ezt mutatják gyűjteményes kötetei, a
Hajszálgyökerek, Itt élned kell. Beatrix apródja című regénye önéletrajzi
visszaemlékezés. Élete és pályája átívelte a XX. századot, költészetét népi, nemzeti és
egyetemes értékek olyan összhangja jellemezte, amely alkotóját a magyar líra
legjobbjai sorába emelte. Munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el. (MNL.9k.797 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (November) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|