Képaláírás: Szilágyi István

Ismertető szöveg: "hogy Szilágyi István rendes tanári székét a máramarosszigeti iskolánál elfoglalta. Mit tett e négy ren év alatt ő a tanári s harminczöt év óta (1850) az igazgatói széken : sok volna részletesen elmondani, de egy szóval ki lehet fejezni: egészen az iskolának, a tanügynek élt. Úgyszólván az ő vállain feküdt az ötvenes években a lét és nemlét küzdelmei közt vivódó iskolának összes igazgatási gondja, anyagi és szellemi érdekei, külső és belső élete, minden mozzanataival. S nemcsak elesni nem engedte a vezetésére bizott intézetet, hanem azt fel is virágoztatta. Az uj rendszer szerint nyolcz osztályúvá emelt főgymnaziumot, a két évesből előbb három, majd négy évesre emelt jogakadémiai tanfolyammal együtt ő igazgatta, ő tartotta életben s folytonos fejlődésben. Évi jelentései, igazgatói megnyitó s évzáró beszédei (az iskolai ékesen szólás, vagy tanszónoklat megannyi remekei) nemcsak az ifjúság buzdítására, nemcsak az anyagi pártfogás és érdeklődés ébrentartására hanem anyagul szolgálnak hazai közmivelődésünk leendő történetírójának is: egy a hazafiság és nemzetiség védelmében ernyedetlenül küzdő intézet s annak lelkes vezérszelleme jellemzésére." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 45. sz. november 8.)

Külföldi tanulmányútjáról hazatérve, 1845. szeptember 25-én a máramarosszigeti hittani tanszékre választották meg. 1850-ben, mikor igazgatónak választották, szózatot írt a hazai protestánsokhoz, melynek eredményéül nevezetes adományok folytak be a tanintézet pénztárába. Buzdított, dolgozott, lankadatlan hévvel, hogy a tanintézetet a történelmi terjedelemben megtarthassák. A Magyar Tudományos Akadémia 1846. december 20-án levelező tagjának választotta. Tanárkodásának negyvenéves jubileuma alkalmával a császár a Ferenc József-renddel tűntette ki. Mint főiskolai igazgató 1896-ig működött ekkor nyugalomba vonult. Mellszobrát 1899. május 7-én leplezték le Máramarosszigeten. (Forrás: wikipedia)