Képaláírás: Paganini Miklós

Ismertető szöveg: Paganini (illetőleg Paganino) Miklós, olasz hegedüművész, szül. Genovában 1782 okt. 27., megh. Nizzában 1840 máj. 27. Kiskereskedő apja, a fösvény és zsarnoki P. Antal maga tanította gitárra s valószinüleg a hegedüjátékra is. Gnecco Ferenc karnagy, Costa Jakab székesegyházi karnagy és Ghiretti (Paer Ferdinánd tanára) tökéletesítették lángelméjének korai és eredetiségével szinte megdöbbentő megnyilatkozásait. 1798-ban Luccában a hercegi udvarnál hangversenyezett s ott is maradt. Hirneve egyszerre elterjedt, s megigézett hallgatói közül lelkesültségében az egyik megajándékozta egy remek Guarneri-, egy másik pedig egy szintén mesteri Amati-hegedüvel. Olasz városokban s 1828 óta először Bécsben, majd Prágában, Németországban, Párisban, Angliában és Belgiumban utolsó hangversenyéig (Parmában 1836) páratlan dicsőséget és a (részben a hozzátódulók visszariasztása végett) hallatlanul magasra csigázott tanítási díjakból jó egy millió forintnyi vagyont szerzett. Számos rendjelt is nyert. 1824. Velencében nőül vette Bianchi Antónia énekművésznőt fia (Achilles) maradt. Holttestét 1895 augusztus Parmában kiásták és díszsírba helyezték el. Mint zeneszerző is fellépett a neve alatt megjelent apokrif darabokkal szemben a következőket ismerte el saját műveinek: 24 capricci per violino solo (op. 1., zongorára Liszt és Schumann dolgozták át) 12 sonate per violino e chitarra (op. 2., 3.) 3 gran quartetti a violino, viola, chitarra e violoncello (op. 4. 5) halála után jelentek meg, szintén rendkivül készséget igénylő szerzeményei: Concerto (op. 6., es-dur op. 7., h-moll), Le Streghe (op. 8., A boszorkányok, változatok Mayr Simon egy dallama felett) God save teh king változatai (op. 9.), Carnevale di Venezia (változatok, op. 10.), Moto perpetuo (op. 11., Örökmozgó), változatok a Non piů mesta (op. 12.) és a Di tanti palpiti (op. 13.) áriák felett, végrre a Barucaba (genovai népdal) 60 változata. - P. életrajzát megirták: olaszul Conestabile (1851) Bruni (1873) franciául Fétis (1851, angolra fordította Guernsey 1852), németül Schottky (Prága 1830) Niggli (1882) Guhr: P.'s Kunst (1829) angolul is megjelent (1831). (Forrás: A Pallas nagy lexikona)