Képaláírás: Szádelői völgy

Ismertető szöveg: "Minél tovább megyünk, annál szűkebb lesz a sikátor, utoljára kiterjesztett kézzel csaknem elérhetni véled mind a két oldalát. Ha föltekintesz,csak egy kék szalagot látsz az égből, mintha odafenn is folyna a széditő magasban fejed fölött egy másik patak. Néhol még ez a szalag is megszakad. A két sziklagerincz fái összeborulnak, sötét lombsátort vonva a völgy fölé, kétszáz lábnyi magasban. Ebben az eleven alagútban, melynek világítása is oly csodaszerü, a hajdani gót templomokra annyira emlékeztető, - végkép megsemisül az ember a természet nagysága előtt. A megdöbbenés érzete csak akkor hagyja el az embert, ha tovább menve, kissé tágulni látja a völgyet s egy-egy tág öblös, világos terem tárul elé, melynek magas, merész falai és hatalmas oszlopai fölött a boltozat maga az ég. Az ily helyeken, melyeket tánczteremnek nevez a vidék, széles levelű vizi növények buja sikátora alá tűnik el a patak, elrejtőzvén egészeri az eleven alagútban s halk csörgésén kivül mi sem árulja el egyéb." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1876. 23. évf. 25. sz. junius 18.)