Képaláírás: Bakay Nándor

Ismertető szöveg: "Az egész hírlapirodalomban, és az egész országban is, váratlan hir gyanánt érkezett a tolnamegyei sürgöny, mely Bartal György halálát jelentette. Alig múlt féléve, hogy az ujabb pártalakulások miatt a megváltozott viszonyok között visszalépett kormány védelmében utolsó szónoklatát elmondotta s még mindenki szolgálatokat várt tőle mint oly tehetségtől, ki ereje teljében többre is képes, mint a mennyit eddig felmutatott. De a folytatásnak vége, s a bírálat és történelem több anyagot nem nyer sem életéből, sem munkásságából, mint a mennyit minisztersége befejeztéig szolgáltatott. Azóta hallgatott, hanyatlott és haldoklott. Rohamosan kifejlett betegsége, melyet hosszú ideig hordozhatott már férfias kitartással és rendülni nem akaró szilárdsággal, félév alatt elragadta. Orvosai a tudomány hatalmával s a barátság minden áldozatkészségével sem segíthettek rajta. Egy tolnamegyei levél már egy héttel ezelőtt végfeloszlásának hírével érkezett hozzánk s ezt a gyászhír követte, hogy október 25-dikén reggeli 4 órakor megszűnt élni." (Forrás: Vasárnapi Ujság 22. évf. 44. sz. (1875. okt. 31.))Bakay Nándor (Újszeged, 1833. október 15. - Szeged, 1902. január 23.) kötélgyáros, közgazdasági szakíró, közéleti személyiség. Atyja bíró volt a polgári iskolát szülővárosában végezte, majd iparos lett és atyja üzletében tanulta a kötélverés mesterségét. 1848-ban mint nemzetőr, atyjával együtt részt vett a szabadságharcban 1863-ban átvette atyja üzletét, melyet az 1870-es évekre világszínvonalú, 70-80 munkással évi 2500-3000 mázsa kenderkötelet gyártó kenderfonó, szövő- és kötélgyárrá fejlesztett. A gyár az árvíz alatt összedőlt, majd egy 1892-es tűzvészt követően állami és egyéb támogatásokkal építették újra. 1876-ban és 1883-ban a kormány megbízásából a kender termesztésének és földolgozási módjának tanulmányozása végett Olaszországba utazott. Már az 1850-es években megkezdte a lapokban Szeged és a hazai ipar érdekeit képviselni írt a Hölgyfutárba, Vasárnapi Ujságba (1859. 1860. 1876. 1879.), Politikai Ujdonságokba s Gyakorlati Mezőgazdába (1874). A Pesti Naplónak, Magyarországnak és Honnak rendes munkatársa és vezércikkírója volt. Tevékeny részt vett a Szegedi Hiradó megindításában (1858) és a szegedi hírlapoknak rendes munkatársa. Irt az István bácsi Naptárába is (1868) 1878-tól a Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője volt. (Forrás: Wikipédia)