Képaláírás: Gróf Szapáry Gyula

Ismertető szöveg: "E küldetése megszűntével egyszersmind főispáni helytartói állásáról is lemondván, a belügyminisztériumba lépett be miniszteri tanácsosi minőségben s ott a megyei ügyeket kezelte. Innét azonban már a következő évben a közlekedési minisztériumhoz ment át, hova államtitkárrá neveztetett ki. Ugyancsak az 1870-dik év november havában a nyitramegyei galgóczi kerület képviselőjévé választatott meg, s igy ismét a képviselőház tagjává lett, hol hajlamának és munkálkodási vágyainak megfelelőbb tért talált, mint a főrendek között; de azért a közlekedési minisztériumnál sem hagyta oda tevékenységi terét s az államtitkárságról csak 1871-ben, május havában mondott le, midőn Tisza Lajos vette át a közlekedési minisztérium tárczáját." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1873. 20. évf. 9. sz. márczius 2.)

Tisza Kálmán lemondása után, 1890. március 15-én Ferenc József Szapáryt bízta meg a kormányalakítással. E kormányban olyan nagy nevek szerepeltek, mint Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső, Baross Gábor és Csáky Albin. A Szapáry-kabinet törvénybe iktatta a közigazgatás államosítását. 1892. november 21-én távozott kormányfői posztjáról, s nem is szerepelt aktívan a politikában 1894-ig. Ekkor szakított a szabadelvű párttal, és az (első) Wekerle-kormánnyal, majd egyházpolitikai javaslatokat nyújtott be. 1900-ban elnyerte a tárnokmesteri méltóságot, s 1904-ben a Hitelbank elnökéül választotta. (Forrás: wikipedia)