Képaláírás: Petőfi Debreczenben

Ismertető szöveg: "Petőfi hatása költészetünkre kétségkívül a mily maradandó, oly üdvös is. Hogy óriási hatása, közvetlen föl- és eltűnése után, egy sereg lelketlen utánzót vont maga után, kik a mindenáron csak népiest tűzték irodalmi zászlójukra, s Petőfi lángesze nélkül, a külsőségeken kapva, a népköltészet helyett a tájköltészetet honositák meg, s azt, a mit Erdélyi kelmeiségnek nevezett, ez csak múló jelenség volt irodalmunkban, mely egy pár év alatt végkép lejárta magát. De jó tulajdonainak hatása állandó maradt, ugy mint Götheé a német költészetben. A mesterkéltség, a szónoki hang, a dagály és álpáthosz megszűnt a költészet alkatrészének tekintetni; az élet, a nép- és nemzeti s az egyéni élet egész teljességében, minden mozzanataival együtt, a sziv és kedély összes nyilatkozataival a költészet tárgya lön, s ezzel a lyra egész köre egyfelől kiterjesztetett, másfelöl meghatároztatok." (Forrás:Vasárnapi Ujság 1873. 20. évf. 1. sz. januárius 5.)

1841 júliusában kezébe vette a vándorbotot. Pestre, majd Veszprémbe, Füredre ment, azután átkelvén a Balatonon, Somogy vármegyén keresztül Ozorára ért, ahol Sepsy Károly hattagú színészcsapatába állt. A szegényes kis társaság Tolna és Fehér vármegye kisebb községeiben játszott; Petőfi a színcédulákat írta és hordta ki és a kellékekről gondoskodott, de fel is lépett, először a Peleskei nótáriusban. Mikor a társaság mindenből kifogyva, Mohácson feloszlott, Petőfi megunta a színészetet és anyjának tett ígéretéhez híven iskolába készült. Sopronba, onnan Pozsonyba, majd, mivel itt sem talált biztos módot a megélhetésre, Pápára ment. (Forrás: Wikipédia)