Képaláírás: István főherczeg, Magyarország nádora 1848-ban

Ismertető szöveg: "Valódi alkirályság. A helyzet rendkivüli nehézségeihez személyes, s szintoly fontos nehézség is járult. Ő a király után az első magyar volt, de egyszersmind ausztriai föherczeg azon időben, midőn a magyar király s az ausztriai császár maga is oly súlyos összeütközésbe jött magával, s a király a nemzettel, Istvánban is két ember, szivében két érzés, két kötelesség harcza kezdődött. S ily belső harcz alig végződhetik teljesen megnyugtatólag. A márcziust követő események mindenki előtt ismeretesek. A bécsi minisztérium szembe tette magát a birodalom másik, egyenjogú felének, Magyarországnak kormányával. Ellenkező s egymást lerontó rendeletek és utasítások eszközöltettek ki a király és császártól." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1867. 14. évf. 9. sz. márczius 3.)

Élete további részében közéleti szereplést nem vállalt, emberbaráti tevékenységet folytatott, kórházakat, iskolákat támogatott. Ásványgyűjteményét tudományos körökben is számon tartották. Viszonya Ferenc József császárral 1858-ban rendeződött ugyan, de száműzetésének egész ideje alatt csak császári engedéllyel látogathatott el Ausztriába. Szülőhazájába, Magyarországra haláláig nem térhetett vissza. Súlyos tüdőbetegségben hunyt el, de esetleges öngyilkosságáról, meggyilkoltatásáról is keletkezett legenda. Holttestét visszaszállították Budára és a Budavári Királyi Palota Nádori Kriptájában helyezték el, édesapja közelében. A kriptát az 1970-es években kifosztották, megrongálták, ma helyreállítva látogatható. (Forrás:wikipedia)