Képaláírás: Németh Pál , néptanitó

Ismertető szöveg: "Házasságra lépett 1805-ben Tenner Erzsébettel. De házasságuk gyümölcstelen volt. Felesége egyébiránt most is él, egészséges és erős. Aranylakodalmukat nem engedék megtartani. Nem tarták meg még e gyülekezetben a félszázados tanitói örömünnepet sem. Ha lehet, még e télen megtartjuk, illetőleg, ha az öreg úr megengedi. Sok jeles férfiu ismeretségével dicsekszik e tetőtől talpig becsületes néptanitó. Illyenek halhatatlan költőink: Kis János, Berzsenyi Dániel és Horváth Ádám, kiket többször házukban is felkeresett s velök órákat szerencsés volt tölteni. Ismerte a nagy gróf Festetics Györgyöt, kivel a kesztehlyi szép kertben találkozott. Midőn látta, hogy a gróf közel jő hozzá, levevé sapkáját. A gróf megszólitá, beszélgetett vele és kéré, hogy tenné fel sapkáját. De Németh Pál nem engedelmeskedett a gróf szavának, hanem inkább kéré, hogy engedné meg neki, hogy minél inkább tanusithassa azt a nagy tiszteletet, mellyet a gróf iránt érez. Erre a gróf szokott módja szerint kérdé: kihez legyen kérem alázatosan szerencsém? Egész alázattal Németh Pál igy felelt a véssei luth. mester vagyok. Erre elkiáltá magát s megragadá Németh Pálnak a kezét s kéré ujra, hogy tenné fel sapkáját, mert ő nem ismer az életben nagyobb hivatalt, mint a tanitói hivatal, különben, ha fel nem teszi, ő is kénytelen lesz sapkáját levenni. Igy azután megegyeztek, és még egy kis ideig együtt beszélgettek, azután e szavakkal hagyá el a nagy gróf Némethet: Legyen egyszer szerencsém szegény hajlékomban." Forrás: (Vasárnapi Újság 6. évf. 52. sz. (1859. deczember 25.))