Képaláírás: Bodola Sámuel.

Ismertető szöveg: "Testvérhazánk Erdély, becsületben és köztiszteletben megőszült helvét hitvallásu püspökének képét veszik ezuttal olvasóink, azon férfiuét, kinek 7 tizedre terjedő munkás életfolyamát rendületlen vallásos hit, apostoli buzgóság, catói szigor és magyar nyiltság jellemzik. Életének legnagyobb részét tanári hivatalban töltvén, érdemei e téren legfényesebbek, s a kik tanitványai voltak, bevallják, hogy tanmodora bibliai egyszerüséggel, nagy könnyüséggel és tisztasággal párosult. A kedvező eredményről tanuskodik Erdély ref. papságának képzettsége, melynek nagyrészét ő nevelte pappá. ..." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. június 30.)

Bodola Sámuel (zágoni) (Székelyudvarhely, 1790. december 10. - Kolozsvár. 1866. április 22.) erdélyi református püspök, királyi tanácsos.
Bodola Sámuel bölcselettanár fia volt. A székelyudvarhelyi református kollegiumban tanult 1803-ig; ezután nagybátyja, Bodola János református püspök neveltette Nagyenyeden, ahol a bölcseletet, jogot és teológiát elvégezte s osztálytanító lett. Az 1814. iskolai év végével a göttingeni egyetemre ment, de alig tölthetett ott másfél évet. Visszatért hazájába s 1816 tavaszán Kolozsvártt özvegy báró Dániel Istvánné udvarában volt pap; ugyanennek az évnek november 17-én Héderfájára került lelkésznek. 1817-ben a dévai zsinaton fölavatták a papi hivatal folytatására. 1818. június 21-én a marosvásárhelyi egyházközség választotta lelkészének, és 1822. január 22-e után ment a székelyudvarhelyi református kollégiumba teológiatanárnak, ahonnan 1833. június 30-án távozott, mivel a marosvásárhelyi főiskolához helyezték át. 1836-ban a református egyház főjegyzővé választotta; ezt tanári hivatalával együtt folytatta 1841-ig; ekkor Nagyenyedre választották meg teológiatanárnak. 1848. november 17-én a felbőszült román nép elől Kolozsvárra menekült; innen 1849-ben Marosvásárhelyre költözött, ahol 1850. július 19-étől teológiatanár volt. 1854-ben átköltözött Kolozsvárra a teológiai szeminárium igazgatójának. 1852 februárjában a főkonzisztórium püspökhelyettessé tette, 1861. május 22-én püspöki hivatalában megerősítette, egyszersmind királyi tanácsos lett. (Forrás: Wikipédia)