Normál kép: 1900bb_Page_085_a.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: 1900bb_Page_085_a_nagykep.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Székely Bertalan.
Erdélyi legutóbbi fényképe után.

Ismertető szöveg: Egy nagyérdemű festőművészünk, Székely Bertalan műveinek tekintélyes, bár koránsem teljes gyűjteményét látjuk együtt a Nemzeti Szalonban most rendezett kiállításon. Székely művei azok közé a művészi alkotások közé tartoznak, a melyek jelentőségéből az izlés, a művészi fölfogás, a divat változásai mitsem vonhatnak le. Művészetének legbenső lényege, éltető eleme, a nemzeti érzés sugárzik ki belőlük. Vannak festményei, a melyek évtizedek előtt keletkeztek, technikai szempontból magukon hordják koruk jellegét és mégis teljes közvetlenséggel szólnak lelkünkhöz. Alkotójuk kimagasló és jellemző alakja marad mindenkor művészetünk történetének. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. márczius 18.)



Ádámosi Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835. május 8. - Mátyásföld, 1910. augusztus 21.) magyar festő, a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője.
Székely nemesi családból származott. Édesapja Székely Dániel kormányszéki fogalmazó, édesanyja Kelemen Johanna. 1858-ban házasodott meg, felesége: Kudrna Jeanette. ...
Kiváló pedagógus volt. Eredetileg mérnöknek készült Bécsben, de 1851-ben átiratkozott az akadémiára, majd Waldmüller szabadiskolájába járt. 1859-ben Drezdába ment, ezután Münchenben képezte magát. Megfordult Berlinben, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Londonban. 1855-ben visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. 1858-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokán, Marchendorfban dolgozott, ahol meg is nősült. 1862-ben Pestre költözött. 1866-tól ismét Magyarországon dolgozott. E korszak freskófeladatai mellett főként portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett. A 1880-1890-es években készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. 1871-től a Mintarajziskola tanára, 1902-től pedig igazgatója volt, majd 1905-ben a II. mesteriskola igazgatójává nevezték ki. 1910. augusztus 21-én hunyt el, 75 évesen. Korának legnagyobb elméleti műveltséggel bíró mestere volt, akinek irodalmi munkássága is jelentős. ... (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page