Képaláírás: Magyar pásztorok tárgyai. Tót pásztorok tárgyai. Oláh pásztorok tárgyai.
A párisi kiállításra küldött magyarországi néprajzi tárgyak az ősfoglalkozások csoportjából.

Ismertető szöveg: A Párisba szánt ősfoglalkozási gyűjtemény új gyűjtés és a magyaron kívül ügyet vet a tótságra és oláhságra is. Egy pillantás a négy táblára szembeszökővé teszi a különbözőséget. ... Egy balatoni fölvetett orrú, egy törzsből vájt hajó körűl tíz táblán a tárgyak vannak csoportosítva; tíz kép adja ehhez az összefoglaló részt.
...
Egy pillantás arra tanít, hogy a magyar, tót és oláh pásztor typusa különálló s a míg az elsőben a pásztortól eredő, művészetig emelkedő díszítést találunk s a rajzoló díszítés nagyon fejlett, a tótnál az iparilag készített és szerzett ékítmény valóságos sárgaréz korszakot alkot meg. Az oláh mintegy tudtunkra adja, hogy a kő-, réz-, bronz és vaskorszak előtt, vagy ezekkel együtt fa- és kéregkorszak is volt. (Herman Ottó.) (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. márczius 4.)

Az "ősfoglalkozások" kifejezést Herman Ottó alkotta, s a népies halászatot és pásztorkodást jelölte vele. Úgy vélte, ezek pusztuló emlékei megismerése kulcsot adhat a magyar őstörténet kutatójának kezébe, mert aki - mint írta - "nem ismeri a most élő magyarságban megőrzött ősi elemeket, hiába keresi a nemzet őshazáját, - helyesebben eredetét, fejlődése menetét".
Herman Ottó nagy hatású munkáit, az általa összeállított kiállításokat az ősfoglalkozásokat megjelenítő gazdag képanyag kísérte. Könyveit, cikkeit részben saját rajzai, részben általa felkért művészek - elsősorban Jankó János, Nécsey István, Koszkol Jenő, Vezényi Elemér - művei illusztrálják. Ilyen képeket használt fel az 1896-os millenniumi kiállításon s különösen az 1900-as párizsi világkiállításon, ahol Koszkol Jenő erre a célra festett tíz nagyméretű festményével kívánta szemléletessé tenni a magyar ősfoglalkozásokat. Hasonló műveket ezt követően rendelt munkatársaitól. (Forrás: Néprajzi Múzeum: Kiállítások - Ősfoglalkozási képek, neprajz.hu)