Képaláírás: Idősb gróf Bethlen János, kir. hivatalos.
Az Uniót kimondó 1848-iki erdélyi országgyűlésből. - Egykorú képek után.

Ismertető szöveg: A mohácsi vész szomorú következményei elszakították a magyar koronától s külön országgá tették az ország délkeleti részét, Erdélyt, mely hadászatilag is igen fontos rész, a honfoglalás óta mindig együvé tartozott az anyaországgal. Ez az elszakadás csak politikai természetű volt. Szívben, lélekben a külön állás hosszú idején is egy életet élt Erdély Magyarországgal, melyhez visszavágyni soha sem szűnt meg. ... Csak az idők viszontagságainak tulajdonítható, hogy az újra egyesülésnek 1848-ig kellett késnie. Ekkor végre leomolhattak az "egy nemzet két hazája" közti határfalak, habár a teljes egygyéolvadás a közbejött viharos események miatt csak két évtized múlva valósulhatott meg.
Az első magyar felelős minisztérium által V. Ferdinánd király beleegyezésével előkészített egyesülést az e végre összegyűlt utolsó erdélyi országgyűlés 1848 május 30 án mondotta ki, még pedig egyhangúlag, mindamellett, hogy megelőzőleg a szászok és oláhok sok akadályt gördítettek az unió elé.
...
Megjelent az országos elnök, báró Kemény Ferencz. Megnyitó beszédében valahányszor a fejedelem neve és az Unió előfordult, a hall­gatóság éljenzésben tört ki.
E beszéd után megjelent az erdélyi királyi fő­ kormányszék, s az elnöki széket gróf Teleki Jó­zsef főkormányzó vette át. ... Az ülésen gr. Teleki József kormányzó elnökölt...
Mindenek előtt báró Wesselényi Miklós, az egykori, most már győzedelmes ellenzék népszerű vezére, emelt szót a törvényhozó gyülekezetben. Kifejtvén, hogy az előterjesztések harmadik pontja, mely az unióról szól, tárgyalandó legelőbb...
(királyi hivatalos ... a választott követek mellett, a király által minden pártból, rendesen főrendűekből, kinevezett kisebb serege, az egykamarájú országgyűlésben mintegy a főrendiháznak felelt meg) (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. május 29.)

Bethleni gróf Bethlen János (Kolozsvár, 1811. október 18. - Kolozsvár, 1879. szeptember 2.) országgyűlési képviselő, az erdélyi református egyházkerület igazgató-tanácsosa.
...
Legelőbb 1841-ben volt követ Udvarhelyszékből, mikor már az említett fiskálisper amnesztia következtében megszűnt. Azután folyvást minden erdélyi országgyűlésen, úgy az unió után az 1848. évi pestin s a következőn Udvarhelyszéket képviselte. 1848-ban Pesten a miniszteriális párthoz tartozott. Ez év szeptemberében Erdélybe küldetett br. Vay mellé kormánybiztosi segédül, s később az agyagfalvai gyűlésen a székelység egyik vezetője lett. Majd újra Magyarországra jött, képviselői állását elfoglalni s a mérsékelt párthoz csatlakozott. A fegyverletétel után családját Pestre telepítette, maga pedig 3 hónapig bujdokolt, mire többekkel együtt bejelentvén magát, százhúsz társával kegyelmet kapott. Ezután 1853-ig maradt Pesten, midőn nejét, gróf Teleki Zsófiát elvesztvén, fiaival Kolozsvárra költözött és buzgósággal működött a társadalmi téren, különösen a nemzeti színház állandósítása ügyében. Alapos és a legapróbb részletekig kidolgozott terveket bocsátott közre. 1855-ben harmadmagával a színház felügyeletét elvállalván, köztudomás szerint tényleg ő volt az intendáns. Részt vett az erdélyi múzeum alapításában; a református egyházi s iskolai ügyek fejlesztésében is. Az októberi diploma kibocsátása után támadt politikai mozgalmakban a vezetők közt találjuk. Az 1865-1866. országgyűlésen mint Udvarhelyszék követe foglalta el helyét és a következőn is részt vett a közügyek nehéz kérdéseinek megoldásában. (Forrás: Wikipédia)