Képaláírás: A ma. - Az «Aranylakodalom» czimű szinmű utolsó jelenete: Csoport a király arczképe körül.
Uher Ödön fényképe után.

Ismertető szöveg: Az "Aranylakodalom".
A fővárosnak legfiatalabb szinháza, a Magyar Szinház, márczius 12-ke óta négy hét alatt harminczegyszer adta elő Beöthy László és Rákosi Viktor szabadságharczi tárgyú színművét, az "Aranylakodalmat". Ezt a szinházak életében ritka eredményt a Magyar Szinház úgy érte el, hogy a közbeeső ünnep- és vasárnapokon mindig kétszer, délután és este adta a darabot. És mindig zsufolt ház előtt. Vasárnap délutánonként érdemes megnézni a szinházat. Hét- nyolczszáz gyerek van ott ilyenkor szülői felügyelete alatt. Különféle egyesületek testületileg jelennek meg a darabot megnézni, s a szerzők a 25-ik előadáson koszorút is kaptak.
A darab sikerét nemcsak tárgyának köszönheti, hanem annak is, hogy az egymás után következő képek tarka, festői, hatásos jelenetekben mutatják be a nagy korszakot.
Az "Aranylakodalom" nyolcz képből áll. Meséje az, hogy Koltai Jenő honvéd altábornagy napjainkban aranylakodalmát üli, s az összegyűlt vendégek kérésére megkezdi az ötven év előtti események elbeszélését. De az elbeszélőt, s a hallgatóságot lassan leereszkedő felhőfüggöny takarja el előlünk, s az elbeszélés, mint dráma játszódik tovább. A nyolcz képből mai számunkban bemutatunk hármat, Uher Ödönnek, a szinházban a jelmezes főpróbák alatt fölvett sikerült fényképei után.
...
A harmadik képünk az utolsó jelenetet mutatja be. Ez, mint az első jelenet, ismét napjainkban játszik, s egyszerű, reális eszközökkel csinálja meg azt, a mit szinpadi nyelven apotheozisnak szoktak nevezni.
Az aranylakodalmát ülő honvéd altábornagy befejezi elbeszélését a szabadságharczról, s ekkor azt kérdi a vendégek közül valaki:
- És a király?
E perezben jelenti az inas:
- A király szárnysegéde.
És belép Stöhr von Donnermark dragonyos kapitány, s ő felsége arczképét hozva a honvéd altábornagynak ajándékba. Az arczképét a kandallóra állítják, s a társaság a hymnuszt énekeli, melyet a közönség mindig állva hallgat végig.
Ez a vége. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. április 10.)