Képaláírás: Mesterházy Kálmán.
Uher Ödön fényképe után.

Ismertető szöveg: Mesterházy Kálmán. 1857-1898.
... Negyven éves ember volt, naiv lelkületében még ifjabb. Művészete még ki sem fejlett teljesen. A mint indult, többet lehetett várni tőle, mint a mennyit élete művészi eredményeűl fölsorolhatni. Késett, megakadt, vagy betelt tehetsége? Avagy eljegyezte végzete, s hirtelen kiszakította érvényesülésének küzdelméből. Mi mindig úgy tekintettük, mint a kire az élet, a művészet, derűje vár s ő maga is készült, habár nem csüggedés nélkül, előre törni. S ime elfáradva a küzdelemben, önkezével vetett véget az életének. Fegyverét január 24-én irányozta halántékának. Mért tette? Élete nem volt boldog
...
Mesterházy Kálmán az utolsó két évtizedben mint tájképfestő vált ismeretessé. Nagy diadalokat nem aratott, de kisebb-nagyobb sikerekben sokszor volt része. Leginkább a vízpartok hangulatát szerette festeni. Csaknem minden képén ott a víz tükre, a füves, bozótos, sasos parttal, a magányos fákkal, a fodros felhőkkel, melyeket az alkonyati nap világít be. A leáldozó nap, vagy az alkony szürkeségében már föltetsző hold kedvelt motivumai képeinek. Néha magányos gólya a tó szélén. Emberi alakokat alig festett képeire. A méla, a háborítatlan hangulat tolmácsolója szeretett lenni, melyben a természet nyer kifejezést. Különösen a Balaton foglalkoztatta, a nagy víz, a nagy levegő felhős és napos egével. Képei berendezésében, azok szerkezetében sokoldalú, változatos nem volt. A szinek, a hangulatok skáláját azonban poétikus kedélye diktálta. Ezek kifejezésében fejlődött szépen tehetsége, s művészi egyénisége. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. január 30.)