Képaláírás: Székely József.
Barabás Miklós 1855. évi rajza után.

Ismertető szöveg: ... Székely József, ki évtizedeken át a magyar hirlapirodalomnak egyik legsokoldalúbb állandó munkása volt, élemedettebb korában Pestmegye főlevéltárnoka lett, mely hivatalát haláláig nagy buzgósággal folytatta. E levéltárból sok becses történeti adatot ő böngészett ki s juttatott a nyilvánosság elé.
Sok irányú munkássággal nagyon elforgácsolta általánosan ismert és elismert tehetségét. De ez is épen úgy sorsa volt, mint az a sok küzdelem, a melylyel élete folytában meg kellett birkóznia. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. október 6.)

Székely József (Debrecen, 1825. március 1. - Budapest, 1895. szeptember 16.) ügyvéd, pesti író, megyei levéltáros.
Debrecenben, a református kollégiumban tanult, Miskolcon és Pesten végzett joggyakorlatot. 1847-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Az utolsó pozsonyi országgyűlésen a jurátus-ifjúság egyik vezére volt. Pozsonyból Kolozsvárra küldték, hogy az 1848-as eszméket népszerűsítse. A szabadságharc idején előbb Szemere minisztériumában fogalmazó, majd a hadseregben honvédszázados volt. Az önkényuralom ideje alatt Pesten költeményeket, novellákat, regényt és cikkeket írt hírlapokba, és a Pesti Napló munkatársa volt. 1855-től egy ideig Bécsben élt mint az ott kiadott Magyar Sajtó munkatársa. Az 1850-es és 1860-as évek írói csoportjának egyik jellemző alakja volt. Idős korában Pest vármegye levéltárosa lett, ekkor leginkább történeti adatok közzétételével foglalkozott. (Forrás: Wikipédia)