Képaláírás: Poór Antal.

Ismertető szöveg: "A magyar nemzet története" szerkesztője és írói.
"A magyar nemzet története" czímmel megindult jeles munka, a melyet Szilágyi Sándor szerkeszt és az Athenaeum bocsát közre, kétségtelenül egyik legmaradandóbb emléke lesz az ezredéves multunkat ünneplő szellemi törekvéseknek. Bármily különféle, fontosabbnál fontosabb nyilvánulásait állítsa elénk a magyar genius a műveltségnek minden ágában: első sorban történetiróinkra vár az a nagy feladat, hogy tiszta világításban mutassák be az átélt hosszú idő viszontagságos küzdelmeit a most élő nemzedéknek. Csak akkor ünnepelhetjük valódi lelkesedéssel hazánk megalapításának ezredik évfordulóját, ha megismerjük a letűnt századok történelmét; ha tudjuk, mily vészes hányatásokon kellett nemzetünknek átesnie, hogy államalkotó erejét nemcsak megőrizze, hanem gyarapítsa, szilárdítsa is. Csak akkor fogjuk valódi kegyelettel őseink emlékét ünnepelni, ha lelki szemeink elé állítva látjuk azt a nagy munkát, a melylyel a mai Magyarország alapjait megvetették.
E gondolat ösztönözte a magyar történetirókat az említett nagy mű létesítésére; ez serkentette a derék szerkesztőt, Szilágyi Sándort, hogy kiváló történettudósaink sorából épen azokat nyerje meg vállalatának, a kik egy-egy korral már régebben behatóan foglalkoztak, tehát közreműködésük már eleve biztosíték a tudományos sikerre nézve. Magától értetik, hogy nem minden kiváló történetírónk vesz részt a mű írásában; de a kik részt vesznek, régiek és újabbak, valamennyien nagy buzgalommal végzik feladatukat.
...ez alkalommal történetíróink közül bemutatjuk a nagy szabású mű íróit... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. szeptember 8.)

Pór (Bauer) Antal 1834. október 18-án született a Vízivárosban. Apja, Bauer József a Bazilika építési felügyelője volt. A gimnázium 6 osztályát Esztergomban végezte. 1849-ben fiatalon honvédként szolgált Komáromtól Világosig. 1850-ből, hadifogság után papnövendéknek állt, egy évet töltött Pozsonyban az Emericanumban, bölcsészetet Nagyszombaton, a hittudományokat a bécsi Pazmaneumban hallgatta. Tanárjelöltként és történelem szakos hallgatóként még két évet élt a császárvárosban. 1857 októberben szentelték áldozárrá, ezután a nagyszombati érseki gimnáziumban tanított. Tanárként két pályadíjat is elnyert az akadémiától. 1871. december 30-án lett Esztergom-belvárosi plébános. 1874. július 3-án tiszteletbeli pápai káplánná választották, de még ugyanebben az évben kerületi alesperes és tanfelügyelő lett. 1875-től 1881-ig a királyváros országgyűlési követe volt a Szabadelvű párt jelöltjeként. 1880-ban pozsonyi kanonokká, 1893-ban esztergomi kanonokká nevezték ki. Számos történelmi témájú értekezése, könyve jelent meg, amiért 1872-ben az MTA levelező, 1892-ben rendes tagjává választotta. 1900-ban pápai prelátus lett, tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak, a Magyar Herald. és Geneal. Társaság igazgazó-választmányának, a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának, és az Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat (Ma úgy mondanánk: Balassa Múzeum) társelnöke volt. 1905. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján felszentelték az ő adományából készült Magyarország Nagyasszonya szobrot a bazilika előtt. 1907. október 20-én ünnepelte ötven éves papi jubileumát. 1910. május 16-án Mátéffy Viktor plébános felszentelte fel Padovai Szent Antal szobrát a belvárosi templom előtt, amelyet szintén Pór Antal Adományából Kiss György készített el. Ugyanez a tér 1948-tól az ő nevét viseli. 1911. szeptember 8-án halt meg, 200 000 koronás vagyonát az árvaházra hagyta. (Forrás: szeretgom.hu)